| Axel | Date: Szerda, 2013-10-16, 10:33 PM | Message # 1 |
 Név: Axel Snow Kor: 25 Nem: férfi Faj Ember Szolgálati hely: Eternity Poszt: Pilóta Külső: világosbarna haj, szemszín kék, magasság 186cm, A űrben születtem egy föderációs hajón anyám szülésemkor meghalt, a családomat lemészárolta egy idegen faj egy hold felderítése közben kivéve a testvéremet, sorsom,hogy ne tartozzak sehova. Mielőtt meghalt apám kapitány volt egy kisebb felderítő hajón az Onixián, őt 10 éves koromban vesztettem el mikor leszálltak felderíteni egy holdat de a komp tönkrement a bennszülöttek meg megölték őt és a kísérőit. Apám, Michael Snow sokat tanított nekem az űrről, történeteket mesélt különféle varázslatos világokról és tanított kompot és magát az Onixiát vezetni. 10 éves koromra már félprofi voltam. A bátyám 2 évvel idősebb nálam ő inkább az edzőteremben töltötte az idejét meg a lőtéren amíg én vezettem. Együtt jelentkeztünk az akadémiára, együtt jártuk végig, együtt fejeztük be és ugyanazon hajóra kerültünk. Sok kalandot láttunk rengeteg veszélyes helyzetből mentette meg az életem amíg szárazföldön volt akció Én az ő és az egész hajó életét mentettem meg különleges kitérő manővereimmel amiket magam találtam ki és nem az akadémián tanították. Évek óta szolgáltam a Crow nevű hadihajón esőtisztként amikor új kapitány jött. A fickó nem volt normális. Lefogadom, hogy valami pszihopata volt egy értelmes parancsot sem kaptunk tőle, mindig motyogott volt, hogy magában beszélt. Egyik alkalommal fedeznünk kellett egy evakuálást egy támadás alatt lévő bolygóról a határ mentén. Rengeteg veszteség volt a hajón a kusza parancsok miatt vagy azok híján. Többnyire én csináltam mindent szerencsére a legénység hallgatott rám, hiába a kapitány bolond ordítozásának, a csata elején rám fogta a fegyverét és megfenyegetett,azt mondta túl gyorsan megyek. A leszálló egységgel volt a bátyám aki segített a földi egységeknek, ő akkor hadnagy volt. Amikor dokkolni akartak a kompok, különös ellenséges életjeleket észleltünk a dokkolni készülő kompokban. Ami szerintem csak afféle szellem volt mert a rádió adások szerint minden rendben volt. Szóval az életjelek látván a kapitány megtagadta a dokkolást a kompoknak. Közben az ellenség is lőtt minket meg a kompokat is miközben tököltünk az ellenőrzéssel. Aztán rémes dolog jutott a kapitány eszébe. "A kompokat azonnal lőjék szét, Photontórpedókat most!" érkezett tőle a parancs. Azonnal felálltam és megkérdeztem, miért ölnénk meg azokat az ártatlanokat akiknek segíteni jöttünk? Válaszként azt kaptam, hogy inkább ők haljanak meg mint én. Én megtagadtam a parancsot, hogy irányba fordítsam a hajót. Annyi kellett a kapitány elővette phaserét és hasba lőtt azonnal elkábultam. Körülbelül 5 percig lehettem kába mert mikor felkeltem még mindig nem lőttük ki a torpedókat az ártatlanokra és az egyetlen testvéremre. Még kóválygott a fejem mikor a kapitány a taktikai tisztet is lelőtte, őt meg is ölte és maga lőtte ki a torpedókat a kompokra. Minden elpusztult. Minden civil és.... és az egyetlen hozzátartozóm. Akkor már nem érdekelt, hogy kapitány meg elsőtiszt vagyunk. Nekiugrottam és ököltusát kezdtem vele vívni persze sok harcművészet leckét kaptam a testéremtől és pikk-pakk a fölre küldtem a kapitányt és addig ütöttem amíg eszméleténél volt utána lefogott Jacob a kommunikációs tiszt hogy "uram elég lesz" ezt kiabálta és leálltam. Teret váltottunk és elmentünk akkor a hidat átadtam és a vissza utat a Földre a kabinomban töltöttem. Mikor visszaértünk azonnal letartóztattak, parancsmegtagadásért meg hasonló finomságokat akasztottak rám. Közben kiderült hogy bolond kapitányom az egyik főadmirális fia és igen nagy befolyásával elintézett engem. Eltörölték az akadémiai adataimat, a rangomat elvették, szinte az összes elért eredményem eltörölték, a Hősi kitüntetéseimet mindent. Mintha sosem jártam volna akadémiára és nem is szolgáltam, volna. Közben börtönről börtönbe küldtek, sehol sem bírtak velem. Majd végül egy átszállítás közben kalózok támadták meg a hajót, tönkretették a pajzsot és átsugároztak magukhoz és megmentettek. Ezeknek, a kalózoknak dolgoztam pár évig, persze pilótaként, ekkor élték az aranykorukat mindent tudtam a flottáról és az űrről. Egy nap azt mondták elmehetek, ha szeretnék és elengedtek. Tulajdonképpen a föderáció elfelejtette, hogy létezem addigra, legalábbis nem én voltam a napi betevő falat az admirális menüjén és halottnak kezeltek és békében eltűnhettem az űrben. Mindenféle szállítóhajóval járom most körbe az űrt. Sok helyen jártam már és nem kerülöm el a föderációt, nem félek tőlük hiába vagyok szökött fegyenc. Az a célom, hogy megbosszuljam a Bátyám James Snow halálát és azt hogy tönkretettek teljesen, egy nap megtalálom azt a szemétládát és bosszút állok rajta, és az apján is. Egy kis lepukkant űrállomáson találkoztam Eilas Naselel. A kocsmában épp iszogatott mikor beléfutottam. Fogalmam sincs, hogy ő hogyan került oda én épp át akartam szállni egy hajóra a Föld felé de letettem erről, mert ez az Elias nagyon érdekes tervel jött elő, nem tudtam visszautasítani a sorsom, hogy az ő pilótája legyek. |
|
-
Revolution Az új név és design ami meghozza tán a várva várt eredményt. -
A BH és Lodestar megszűnésével, megérkezett az új hajó... Az ASF Spectre -
Új ambíciókkal folytatja tovább a Star Trek Revolution! Reméljük a legjobbakat ezutánra is!
| Új üzenetek Tagok Forum szabályoks Keresés |
|
   |
| Fórum Személyes Karakter lapok Axel Snow |
| Axel Snow |
  |
| |||
| |||