Tamara a körmét rágta már, mikor Alan odalépett hozzá. Ránézett, majd nézte egy darabig. Megrázta a fejét, s már úgy tűnt, hogy figyel is rá.
Ahogy Alan magyarázta neki, hogy nem elég a hely, odahívott két tisztet, Anderson és Clark hadnagyot, s az étkezde mellett, a holoszoba berendezésére küldte őket, akik bólintva indultak útjukra.
-Oké.. -mondta, majd mint akit észhez térített egy pofon, állt föl az legközelebbi szabad asztalra. -Akinek van bármi orvosi, ápolói tapasztalata, s mozgásképes, jöjjön ide! -ordította el magát, mire vagy 10-15 tiszt lépett oda. Alan látta, hogy ez már rendben van, talán elboldogul a doki.
A Bounty Hunter-en elviekben tilos gyerekeknek utaznia, ám egyszer csak egy olyan 13-14 éves lányt hoztak be. Égési sérülések voltak főként a bal lábán, karján és arcán. Kézben fogva hozta be egy férfi... Alan Rögtön kapcsolt, s a férfi karját megfogva az gyengélkedő közepe felé vitte... Az egyik bioágyon fekvő ezt látta, s onnan felállva átadta a helyét, s pár lépéssel odébbállva kezdte figyelni az eseményeket. Lefektették a bioágyra, s Alan rögtön vizsgálni kezdte. Eközben a férfi elkezdte sírva mondani, hogy a kislánya, s Nikky-nek hívják. Sírt mikor a küldetésre kellett mennie, így valószínűleg felszökött a hajóra. Csak akkor vette észre, hogy a hajón van mikor gépházban az egyik hőelvezető vezeték kilyukadt... Valószínűleg ott bújt el félelmében miután a "csata" megkezdődött.
Épp befejezte a trikoorder a vizsgálatot. füst volt a tüdejében, s nem lélegzett, s pulzusa se volt. Gyorsan hozzákezdett az ujjá élesztéshez, gépek pillanatnyi hiánya miatt manuálisan.
Szerencsére könnyen beindult a szíve, s köhögve de lélegezni is kezdett... Az apja azonnal magához szorította, amint Alan egy lépést hátrébb lépett. A trikoorder nem talált belső sérüléseket, így miután apját kicsit hátrébb toszogatta, elkezdte az égési sebeket kitisztítani, majd bekötötte. További kezelésre jelenleg nem volt lehetősége...
" olyan ez a nő mintha állva aludna. " - Gondoltam magamban mondataim közben mikor egyszercsak láttam hogy a kicsillag magánál van és nem az üres falnak koptatom a hangszálaimat mert biccentett is. Aztán ordított hogy valaki jöjjön oda akinek van esze. " Remek. Talán már rájött hogy mi a feladata. "- Vágtam egy fáradt félmosolyt egy biccentéssel feléje. - Nagyon jó, csak így tovább. - Veregettem meg a vállát kissé bunkón, majd arrébb mentem. " Még jó hogy orvos helyett orvos vagyok. Nem is rossz. Lehetnék logisztikai szervező is akár ezzel az erővel." - Mondtam magamban egy cseppet egóistán. Arrébb löktem egy kisembert aki bambán, disznószerű orrával szagolgatott egy kötszert. - Más dolgom is van, úgyhogy lódulj előlem komám! - Vetettem oda neki nyersen. Ki akartam volna a replikátorhoz húzni egy bögre forralt borért, de láttam hogy nem lehet mert egy fickó is betoppant a karjaiban egy gyerekkel.. Gyerekkel? Megálltam, sarkon fordultam, megfogtam idegesen a krapek karját és elkezdtem magam után hubálni. - Erre, maga szerencsétlen. - Majd elindultam. - Egyátalán mit keres magával az a szegény gyerek! Tegye már le! - Letette, aztán bő magyarázkodásba kezdett de engem ez kevésbé érdekelt. - Nagyon jó, most pedig ügyesen fogja be. Elegem van az emberekből így is a mai nap. - Megvizsgáltam a trikorderrel, miközben mindenki engem bámult. - Nagyon jó.. nagyon jó.. - Morogtam az orrom alatt. Ledobtam idegesen a földre a trikorderem, majd rátapostam véletlen csak hogy közelebb legyek Nikkyhez majd elkezdtem őt újraéleszteni úgy ahogy csak tudtam- vagyis kézileg. Nem szeretek senkit effajta módon közelíteni meg de ami muszáj az muszáj - vagyis.. szívmasszázs és levegő befúvások ritmusosan. Számoltam és tettem a dolgom, koncentrálva arra hogy Nik túlélje, mindig figyeltem hogy lélegzik-e és közben nagyon nagyon lefáradtam.. A kiscsaj hamar magához tért de nekem olyan érzésem volt hirtelen mintha már órák óta ezt csináltam volna.. Hátra hököltem.. mély lélegzeteket vettem és figyeltem apját és lányát.. - HUh.. huh... jó.. most engedjen ide.. mondom most.. - Félre toltam a gyerek apját mert az agyamra ment hogy ekkora helyet foglal és neki kezdtem a sebeit ellátni.. Miután ezzel is megvoltam a férfire néztem: - Idefigyeljen. Vigyázzon erre a gyerekre, mert még értékes lehet. Főleg magának. ... - Felvettem a szétroncsolt trikordert és a mellkasához szorítottam. - Szívesen. - Majd elmentem. Leültem a földre és vártam hátha akar még valaki valamit.. esetleg a hátsó felébe egy nyugtatót.. de lehet az nekem kellett volna.. vagy egy jó pohár vörös bor.. Keep me away from the sickbay! I'm a psychologist trust me.