Híd - Oldal 2

Híd

Axel

Date: Hétfő, 2013-12-30, 1:28 AM | Message # 16

Eternity - Pílóta

Axel Snow

Messages: 14

Reproofs:

Reputation
[ 0 ]

Not Available

Awards: 1

Épp azon gondolkoztam, hogy mi lesz velünk ha most nem történik valamiféle csoda.Amint ezt kimondtam a fejemben minden elsötétült.....remek...most nem nyomkodtam semmit csak épp gondolkoztam erer sötét lett....csak úgy vonzom a balszerencsét a többiekre. A következő pillanatra újra láttunk és úgy tűnt minden rendben van. A kijelzőmön a követező szó volt olvasható szép nagy betűkkel :"Újraindítás". De nekem ezt jelentette: Axel NE NYOMD MEG A KIJELZŐT MERT megint tönkreteszel valamit, vagyis addig ne amíg nem szólnak.
Egy pár dolog hiányzik a rendszerből és úgy tűnik hogy azok a fájlok híján bátran csinálhatunk a hajón amit szeretnénk juhú na végre valami eredmény. Én már annak is örültem volna ha valamelyik replikátor megkínál egy kávéval vagy egy energiaszelettel.
Most hogy már a csapat hasznomat is tudja venni elkezdtem betáplálni egy egyszerű elkerülőmanővert amivel kikerülhetjük az előttünk lévő veszedelmet. Ezt a hajót teljesen más irányítani mint egy átlagos hajót, néhány gombot azért érintettem meg mert úgy tűnt logikusnak a működésük, basszus inkább átkapcsolom kézi irányításra és akkor bottal akarom mondani phaserrel üthetik a nyomunkat. De hirtelen a kicsike elkezdte azt csinálni amit mondok neki, kezd kialakulni egy sokat ígérő kapcsolat és BAMM eltűntünk.
-Egyes fokozat, kettes, hármas, JUHÚÚÚ Sayōnara FÖLDLAKÓK!négyes.....kilences.-Hátradőltem volna tudva, hogy jól csináltam a dolgom de nem akartunk megállni 9-esnél.- 9,9; 9.99; ajjaj nem tudom jó-e ez nekünk de megyünk mint egy üstökös.-lenéztem a képernyőre és láttam 9.999997359835618 nem hitem a szememnek és még nincs vége . Kiütöttek minket valahol a Földön és álmodom? Nem nem ez valóság és száguldunk neki a végtelenségnek. Legalább azokat a naplopókat 200%-osan is leráztuk, de most mi lesz velünk?

Dárius

Date: Kedd, 2014-01-07, 8:24 PM | Message # 17

Eternity - Első-tiszt

Scea Dárius

Messages: 38

Reproofs:

Reputation
[ 0 ]

Not Available

Awards: 0

Az emberek és Eilas csendben és feszülten ücsörögtek csakúgy mint én. Minden másodperc olyan feszült volt amit még talán soha nem érzékeltem csak az első ütközetemben.
Aztán hirtelen - még mielőtt a fények teljesen kigyúltak volna- volt egy lemerülés szerű hang. Majd vissza kapcsolt minden.
Sejtettem hogy ez nem jelenti a legjobbat.
- Mi történt..? - Kérdeztem halkan. Bár jobbnak láttam hogy ezek után nem fokozom az érzelmi hatásokat. Amúgy is ideges volt mindenki, ezt szinte tapintani lehetett, és nem gondoltam úgy hogy még én is hiányoznék ezt felerősíteni. A ki be kapcsolás, hamarosan kiderült csak a kezdet volt..
Habár csak kommentálni tudtam volna az eseményeket, hirtelen a kompjúter jelentette hogy nullázódtak a jogok. Lassan a mellettem ülő felé néztem, vettem egy mély lélegzetet.
- Hát ez jó.. - "De úgy sejtem hogy még tartogat nekünk pár furcsaságot a széphangú új hajónk."
Azon is elgondolkodtam hogy ezek után mi lesz, hisz így is lenne munkánk elég a hajóval, és biztos voltam benne hogy ezek a dolgok nem fognak három másodperc alatt megoldódni.
Balra néztem, majd tehetetlenül előre és vártam hogy mi lesz. Sejtettem hogy nem táncolni fogunk.
Dühömben megütögettem a szék karfáját ökölbe szorított kézzel...
csoda hogy nem esett széjjel.

Aztán Eilas felpattant mind akinek rossz napja van nagyon és szinte kiabálni kezdett- legalább is nekem úgy tűnt.
" Na jó emberek.. És nem emberek! " - kezdett bele. Agyam egy pillanat alatt felfogta hogy most valami fog történni.
Kell valaminek történnie, mert már közellehettek a flotta hajói. Most vagy soha..
" Jót szórakoztunk eddig, de ideje a részegen fetrengést befejezni." - Folytatta.
- Nem is voltunk részegek. - Motyogtam halkan vele egy időben együtt.
" Szeretném végre kipróbálni az állítólag tökéletes hamburgert készítő replikátorokat, így csak annyit mondok...: " - És vajon ez mit jelenthet?!
Mindegy is, nem volt időm ezen elgondolkodni. Ezek az emberek és Sciterák sokmindent úgy gondolnak amit én nem úgy gondolok. Majd ideje lesz befrissítenem a kifejezés táramat. - Gondoltam magamban.
És aztán kiadta a parancsot hogy menyünk innen. Ideje volt.. képesek lettek volna pirítóst csinálni belőlünk.
Képesek lettek volna.. nagyon hasonló a felfogás az én fajomnál is ilyen téren.. sajnos. A hajónk elindult.. én pedig a karfámon lévő panelre pillantottam, és valahogy tudtam hogy gyorsan megyünk, éreztem.. túl gyorsan.
- Túl gyorsan megyünk Eilas.. egyre gyorsabban.. Vajon meddig fogja bírni ez a bárka?

"Anomalies bug me."

Ted

Date: Szerda, 2014-01-08, 11:54 PM | Message # 18

Spectre - Tac. Főtiszt /Mesélő

Edward Forrest

Messages: 79

Reproofs:

Reputation
[ 0 ]

Not Available

Awards: 0

A hajó, túllépve a maximális sebességet fura hangokat kezdett hallatni. Finom pattogó, recsegő hangokat, amelyek egyre erősödtek.
-Figyelem! A hajó sebessége túllépte a maximális javasoltat. Hajófal vetemedés észlelve. - mondja a gép, és ezt a gépészeti konzolnál tartózkodó Jennifer is megerősíti: jelenleg a szerkezeti integritás 97%-on, és csökken.
-Hiba a megszakító rendszerben. Vészhelyzeti stabilizátorok a vészhelyzeti áramkörökre kötött hajtómű hibája miatt nem üzemelnek.Vészhelyzeti áramkörök hardweres megszakításának megkísérlése... Hiba.Felhasználói beavatkozás szükséges. - mivel ez jó ötletnek tűnt, Jennifer rögtön neki is látott a vészhelyzeti áramkörök lekapcsolásának, miközben Axel próbálta rávenni a hajót, hogy az "...eljussunk oda..." a Csillagflotta mottója, nem az övék, úgyhogy lassítson már. Eilas, Dárius és Sitra eközben nem tehetett mást, csak várt. Pillanatokkal azelőtt, hogy Jennifer megszakította volna a rakoncátlankodó áramkört, Axelnek új ötlete támadt: megpróbálta hátramenetbe kapcsolni a hajót, ezzel egy időben pedig Jennifer leválasztotta a vészhelyzeti áramkört. Nem tudni, hogy mindkét esemény, vagy csak az egyik hatott, mindenesetre a hajó szinte azonnal megállt, nem úgy mint a benne lévők. A tehetetlenségi csillapítók nagy valószínűséggel meghibásodtak, nem tudták teljesen ellátni a feladatukat, így a legénység igencsak megérezte ezt a lassítást. Jennifer lefejelte a konzolt, Axel majdnem átesett a konzolján, de végül megúszta annyival, hogy törzzsel nekicsapódva félig áthajolt rajta, Eilas és Dárius vagy másfél métert repültek előre a székeikből, míg Sitra átbucskázott a konzolján. A személyzeten felül a híd több konzolja is szikrázva adta a jelenlévők tudtára, hogy a hirtelen fékezést ők sem tolerálják jobban, mint a csillapítók. Sérülés szerencsére nem történt, bár a csapat tagjai még enyhébb fájdalmakat éreztek, ennél egyelőre fontosabb volt, hogy mi történt, és hol vannak. Amint a csapat kifújta magát, és mindenki visszatért a konzoljához vagy székéhez, Eilas teljes helyzetjelentést kért. Jennifer a gépészeti állapotokat, Axel a jelenlegi helyzetüket, Sitra a taktikai rendszereket ellenőrizte. Az eredmény nem volt rózsás, sőt. A transztérhajómű teljesen kiégett, az impulzushajtómű 50%-os kimenetet tudott produkálni maximum. A javítás legjobb esetben is három hétig tartana, de a hajón nincsen elég erőforrás még ennek a teljes javítására sem, alig több mint kétheti munkát tettek lehetővé az önjavító rendszer számára. Ezen felül a burkolat is rossz állapotban volt: a szerkezeti integritás 57%-on volt, több helyen beszakadt vagy mikrorepedések keletkeztek. A holografikus rendszer egyáltalán nem működött, a tehetetlenségi csillapítók nagy része kiégett, a másodlagos parancsértelmező processzorok is sérültek. A navigációs és helyzetmeghatározó rendszerek ellenben csodával határos módon teljes épségben voltak. Miután ezt gépészük elmondta, Sitra kapott szót. A taktikai rendszerek sem voltak sokkal jobb állapotban: a fézerek fele energiát voltak képesek produkálni, a hátsó torpedóvetők egyáltalán nem működtek, a pajzs 39%-on állt. Axel közben már harmadszorra határozta meg a helyzetüket, mert nem hitte el, amit lát. Azonban amikor harmadszorra is ugyanazt az eredményt kapta, ő is jelentett. Ahogy beszélni kezdett, a kilátón megjelent egy kép.

A kormányos tehát elmondta, hogy a hajó szenzorai szerint több mint 15 millió fényévre kerültek el, az NGC-5236-hoz. Ezzel ugyan ők lettek a legtávolabbra elkerülő hajó az Alfa kvadránsból, nem érezték úgy, hogy ünnepelniük kéne, sőt, pár másodpercre mindenki el is némult. Mintha a gép csak erre várt volna...
-Automatikus erőforrás keresés befejezve, megfelelő erőforrások észlelve. M-osztályú bolygó, jelenlegi helyzettől a hajó állapotának figyelembe vételével 2 hét, 3 nap, 14 óra alatt elérhető. - erre Dárius rögön le is csapott, azt parancsolva a hajónak, hogy adjon meg több információt.
-M-osztályú bolygó, humanoid élet fenntartására képes. Jelenleg is benépesített, populáció pontos száma nem meghatározható, erős pszionikus energia zavarja a szenzorokat. Technológiai fejlettsége a földi iparosodáskorihoz hasonlítható. Kulturális fejlettségi szint nem meghatározható. A bolygó természeti erőforrásai kompatibilisek a hajó ötvözeteinek anyaigaival, replikáció lehetséges. - fejti ki a computer. A helyzetük szinte követhetetlenül gyorsan változott, hiszen nemrég még a Föld közelében voltak egy szép, új hajóval, most meg egy félig lepusztult hajóval ülnek 15 millió fényévre, erőforráshiányban. Eilas végül kiadja a parancsot, hogy kezdjék meg a több mint kéthetes utat a gép által felfedezett bolygóra, és közben kezdjék meg a karbantartási munkákat új otthonukon.

Sorrend: Elias, Jennifer, Axel, Sitra, Dárius
A bevezető végét jelenti ez a kör, a következő már az első éles kaland lesz egy kis időugrás után :D

Eilas

Date: Szombat, 2014-01-11, 10:16 PM | Message # 19

Eternity - Kapitány

Eilas Nasel

Messages: 17

Reproofs:

Reputation
[ 0 ]

Not Available

Awards: 0

Ahogy egyre gyorsultunk, úgy kezdte egyre zajosabban tudtunkra adni a gépezet, hogy nem tetszik neki a helyzet.
Nem hogy kussolna, inkább mondogatja a nyilvánvalót a gépies hang az éterből..
-JÓ.. Ezt tudjuk! Mondj mást is! -válaszolok neki, s szinte azonnal Jenn is elkezdi ugyan azt...
-Inkább csinálj valamit, ne a szád járjon! -mondtam neki, majd ismét a digitális hölgy kezdett bele... Kezdtem unni a dumát, s inkább tettem volna valamit, ám erre nem sok lehetőségem volt... Egy SWAT specialistával nem sokra mentünk volna ilyen téren...
Láttam a székben kapaszkodva, hogy Jenn és Axel próbál a helyzeten úrrá lenni. Valahogy sikerülni is látszott, ámbár senki se tudta melyikük csinálta jól, s még korai is lett volna inni a medve bőrére...
A hajó irtózatos lassulásba kezdett... Szinte semmit sem vettünk észre az egészből, s mire feleszméltünk Dáriussal már a földön voltuk majd másfél-két méterre a kiindulási pontunktól.
Sajnos a konzolok se kíméltek meg bennünket a tűzijátéktól.

Amint vége lett a kis belépőnknek, feltápászkodtam, Dárius-t is felsegítve...
Ahogy felegyenesedtem, éreztem hogy az egyik bordám fáj... El biztosan nem tört, de van esély rá, hogy megrepedt... Ezzel azonban nem törődhettem, mivel fontosabb dolgunk is volt...
-Kár és állapot jelentést! És valaki mondja meg nekem, hol a fenébe vagyunk???-kérdeztem, mikor az "ablakon" kitekintettem...
Szinte rögtön érkeztek a jelentések, amik nem árulkodtak túl jó helyzetről... Csaknem lepetéztünk... Még egy állomáson is hetekbe tellene a javítás.
-Csodás! Mondhatom, csodás... -sóhajtottam, ám folytatni már nem tudtam, mivel a kilátón egy számomra ismerős, de hihetetlen messze lévő galaxis képe jelent meg... Ez volt a Déli Szélkerék, avagy NGC-5236...

Még a fajom-béliek se jutottak ilyen messze, de valahogy nem repestem az örömtől...
A kép és a hallott számadatok hallatára keletkezett csöndet a komputer törte meg... Talált egy bolygót erőforrásokkal amikkel javíthatunk, ám ez 2 hétnyi utazásra volt tőlünk...
-Még szerencse, hogy pont egy naprendszerbe pottyantunk... Csak ne félsebességgel kéne vánszorognunk... -nyögtem be. Nekem ez elég lett volna, ám Dárius nem bírta, s csak faggatta a női hangot.
-Jó'van... Elég lesz haver... -nyugtattam le, még mielőtt a maradék energiája is a válaszadásra megy el a gépnek- inkább arra koncentráljunk, hogy odajussunk...

-Axel! A koordináták világosak... Maximális sebesség... Adj bele mindent amit csak lehet! -mondtam kínomban majdnem elnevetve magam, olyan röhejes volt a helyzet...
-A többiek pedig... Kezdjük el a hajó feltérképezését! Nem árt elfoglalnunk magunkat valamivel ez alatt a két hét alatt...

Jennifer

Date: Vasárnap, 2014-01-12, 12:23 PM | Message # 20

Eternity - Technikus

Jennifer McGillion

Messages: 28

Reproofs:

Reputation
[ 1 ]

Not Available

Awards: 0

Egyre csak gyorsultunk, mert lassan azt hittem szétesik a hajó is alattunk, mert recsegett, ropogott.
Aztán még a gép is rákezdett a hülye figyelmeztetéseire, aminek már nagy részét tudtuk, és kezdett idegeimre menni.
-'Kussolj már.'-szóltam rá a gépre, de az csak mondta tovább a dolgokat, miközben dolgoztam a megoldáson.
-'Szerkezeti integritás 97%-on'- mondtam közbe.
Aztán Nasel is rám támad, hogy csináljak valamit, ne csak a szám járjon, ezt nagy hagytam annyiba és visszavágtam: 'Nem látod hogy épp azt próbálom? Nem csak a számat járatom mint ahogy láthatod közbe dolgozok is.'
Közbe a gép adott egy lehetőséget, amire lecsaptam. Felhasználói beavatkozás kellett a vészhelyzeti áramkörök hardweres megszakításhoz. Így ennek veselkedtem neki.
Gyorsan kész is voltam vele.

-'Na tessék, a vészhelyzeti áramkörök megszakítva.'-mondtam a kapitánynak, hogy lássa nem csak melegedni vagyok a hajón. De közbe Axel is próbálkozott valamivel. Nem tudom melyik, de valamelyik használt, mert a hajó rögtön megállt.
Csak épp túl gyorsan. Sikerült az előttem lévő konzolt sikeresen lefejelnem. Amitől meg is szédültem, meg fájt a fejem. Lehet kisebb agyrázkódást is kaptam, de ez most nem érdekelt.
Feltápászkodtam, mert közbe ahogy bevertem a fejem, el is estem. Láttam, hogy mindenki megúszta úgytünik kisebb sérülésekkel.

A kapitány kérésére jelentettem az én részemet: ' A transztérhajómű teljesen kiégett, az impulzushajtómű 50%-os. Javítás legjobb esetben is három hétig tart. A szerkezeti integritás 57%-on. A holografikus rendszer egyáltalán nem működik, a tehetetlenségi csillapítók nagy része kiégett, a másodlagos parancsértelmező processzorok is sérültek.'
Majd kiderült, hogy jó messzire kerültünk. Több mint 15 millió fényévet tettünk meg. A legközelebbi bolygó is, ahol erőforrás található egy kicsit több mint 2 hétre volt.
El is indultunk arra.
Úgyis van 2 hét, legalább fel tudjuk térképezni a mi kis megszerzett hajónkat.

"Why should I be afraid of the next day? I am not sure I will see it."

"There is no stronger bond of friendship than a mutual enemy."

"To see a World in a grain of sand
and a Heaven in a wild flower,
Eternity in an hour
and hold Infinity in the palm of your hand!"

Edited by:Jennifer - Vasárnap, 2014-01-12, 12:38 PM

Axel

Date: Hétfő, 2014-01-20, 11:48 PM | Message # 21

Eternity - Pílóta

Axel Snow

Messages: 14

Reproofs:

Reputation
[ 0 ]

Not Available

Awards: 1

HUSS csak úgy száguldoztunk az űrben, olyan gyorsan mit még senki, de ennek a száguldozásnak is meg van az ára a hajó kezd kifordulni magából és szétesik ha nem állítjuk emg rögtön!
Még hogy " jussunk el oda" persze inkább lövöldöztem volna arra a flottára a földnél, végre eldönthetném már, hogy mit akarok. Igen tudom, megállni. Újra és újra adom a parancsot a gépnek, hogy ÁLJ de nem válaszol, ez a tizedik alkalom, hogy ezzel próbálkozom.
Ácsi!
Mi lenne ha megpróbálkoznánk rükvercbe tenni a kicsikét? Nyomtam kettőt-hármat a konzolon és amilyen lendülettel mentünk olyan lendülettel álltunk is meg. De amint bepötyögtem ezt a sort előre is estem és átöltetem a "kormánykereket".
-És engem még kinevettek mikor azt kérdeztem hol a biztonsági öv ezeken az üléseken...21. század mi?Visszamásztam a székembe és körbenéztem a többieken. Jenn a fejét fogva kóválygott az ülése környékén a két főtiszt adott egy puszit a padlónak és Sitra is akrobatának érezte magát, szóval kő kövön nem maradt. Kissé komikus volt a helyzet. De nem volt sok időm bambulni és nézelődni mert a helyünket kellet meghatároznom.
Hmm ez mi?....Nem ez nem lehet igaz.....biztos tönkrementek az érzékelők ez egyszerűen nem lehet, megnézem még egyszer. Hiába nyomogatom nincs semmi baj az érzékelőkkel tényleg igaz amit kiírnak.
-Üdvözlöm az Eternety utasait köszönjük, hogy a minket választottak. A jelenlegi helyzetünk: NGC-5236 közelében vagyunk, vagyis 15 millió fényévre a földtől.
Ebben a viharvert fémkabátban fogjuk eltölteni a a világ legunalmasabb majdnem két és fél hetét.
-Aye! Igyekszem majd nem elaludni a kormány mögött.

Sitra

Date: Szombat, 2014-01-25, 1:46 PM | Message # 22

Eternity - Biztonsági

Sitra Gysk

Messages: 9

Reproofs:

Reputation
[ 0 ]

Not Available

Awards: 1

Az események csak úgy követék egymást amikor is minden egyszerre lekapcsolt majd szép lassan újra indult az egész rendszer ami jó jelnek számított, hiszen így majd felvehetik magukat a rendszerbe és így már teljesen ők irányítják a hajót. Azonban újabb akadályba ütköztek amint elkezdték felgyorsítani a hajót, hogy lehagyják a konföderáció a hajó ismét ellenük fordult mondhatni, hiszen nem akarta abba hagyni a gyorsulást. Ennek következtében egy ismeretlen rendszerben találták magukat és a hirtelen fékezéstől Sitra szó szerint átbukfencezett a konzulján és beütötte a fejét de szerencsére komolyabb baja nem esett se neki se a többieknek.
Ahogy mindenki feltápászkodott Eilas azonnali jelentést kért. Sitra a kijelzőit kezdte vizsgálgatni és ahogy végig nézett az eredményeken nem lett jobb kedve. És ahogy a többiek is beszámoltak arról, hogy milyen állapotba került a hajó az valami borzalmas volt. Miután Jennifer és Axel elmondták a maguk részét Sitra is belekezdet. - Én sem mondhatok jó híreket. A fézerek megsérültek és így legalább csak fél energiával képesek működni a hátsó torpedóknak annyi és a pajzs is csak 39%án szuperál.
Aztán a gép elkezdte sorolni és közölte velük, hogy következő pont ami jó lenne nekik több mint két heti utazásba fog telni. Sitra sóhajtott egy nagyon. Egy vadi új hajóval indultak el és most szinte tropára tették. Csodás helyzetük úgy látszik nem igazán akar jóra fordulni lehet, hogy belese kellett volna vágni ebbe az egészbe hiszen a kis akciójuk nem tett jót se nekik sem a hajónak... És most, hogy két hét semmit tevés vár rájuk olyan volt Sitrának mintha az örökké valóság várna rájuk és ez a helyzet nagyon nem volt helyes nem így kellet volna alakulnia a dolgoknak de hát már megtörtént és ezen már nem lehet változtatni majd csak a jövő beli eseményeken lehet és Sitra nagyon remélte, hogy ha túl élik ezt a vesztegelés akkor sikerül rendbe hozniuk a hajót és legközelebb már nem fogják így lerombolni az a már nem igazán nevezhető új hajót.

Dárius

Date: Kedd, 2014-01-28, 10:15 PM | Message # 23

Eternity - Első-tiszt

Scea Dárius

Messages: 38

Reproofs:

Reputation
[ 0 ]

Not Available

Awards: 0

Egy darabig hallgattam, figyelve minden érzékemmel mi a fene folyik körülöttünk de kompjúter folyamatos csillapíthatatlan, felesleges beszéde már kezdett az agyamra menni.
- Sok a beszéd, kevés az eredmény. - Motyogtam visszafogott idegességgel. A többiek sem tolerálták jobban az idegesítő helyzetet, de ők eleget panaszkodtak helyettem is.
Aztán hirtelen megálltunk, de nagyon gyorsan. A következő másodpercben a földön találtam magam Eilassal együtt.
- Mindenki jól van? - Kérdeztem. Felálltam, felsegítettem társamat a földről, majd vissza huppantam a parancsnoki székbe.
A kompjúter folytatta sziporgázását, hogy messze vagyunk, és megsérültek a rendszerek is. Mondta ég azt is hogy hol vagyunk de több információt nem nagyon akart kinyögni.
- Persze, arról óráig tudnál fecsegni hogy mi a bajod de hogy potnosabban mi a helyzetünk arról már hallgatnál. .. Több indormációt kérek. Mi a helyzetünk pontosan? Van-e katonai fenyegetettség a helyzetben? Lakott bolygó esetleg? Populáció? - Még mielőtt belementem volna a népem katonai kikérdező osztagának furcsa szokványos kérdéseibe Eilas állított le.
Kihúztam magam a székbe.
- Jól van. - Válaszoltam tömören.

"Anomalies bug me."

Ted

Date: Kedd, 2014-04-22, 6:08 PM | Message # 24

Spectre - Tac. Főtiszt /Mesélő

Edward Forrest

Messages: 79

Reproofs:

Reputation
[ 0 ]

Not Available

Awards: 0

Folytatás az Eligazítóban.

Hozzáadva (2014-04-22, 6:08 PM)

---------------------------------------------

Az Eternity legénysége az eligazítóból már kész terveikkel lépnek a hídra. Mindenki tudja mit kell tennie, mindannyian a helyükre ülnek: Jennifer, Sitra és Axel a már korábban is elfoglalt konzoljaikhoz, míg Eilas és Dárius pedig a híd kb. közepén lévő székekbe. Miután mindenki ellenőrizte a hozzá tartozó rendszereket, Axelnek máris volt bejelentenie valója: végre valahára megérkeztek a bolygóhoz. A kormányos geostacionárius pályára állt, a többiek pedig Eilast és Dáriust figyelték. A hajó ugyan képes volt landolni bolygó felszínén, nem erre lett tervezve, és Föderációs építéséből adódóan ez művelet eléggé hasonlított a Csillagflottánál használtnál. Eilas, miután végiggondolt mindent, meg is kezdte a manővert. Ugyan a hajó nem volt képes még teret váltani sem, nemhogy transztérmeghajtással utazni, a térhajtómű mag a javítások miatt mégis üzemelt, tehát a kapitány kiadta a parancsot Jennifernek, hogy állítsa le azt. Ezután jött a következő lépés, a gondolákon keresztül kellet kiereszteni a plazmát, amit Jennifer a parancsra meg is tett. Végül minden energiát a légköri hajtőművekbe irányított az Eternity technikus-főgépésze. Ekkor Dárius, nem legénység, hanem sokkal inkább a számítógép és hajó felkészítése miatt elrendelte a kék riadót. A híd fényei elhalványodtak, és kék fények kezdtek szép lassan, nem is annyira villogni, mint inkább 5 másodperces megszakításokkal világítani. Ezután Eilas a leszálló támaszok előkészítését rendelte el, amit a kormánynál ülő Axel meg is tett. Ezután megint Jennifer következett, a kapitány utasítására maximumra állította a tehetetlenségi csillapítók hatásfokát. Végül (lévén nem kell megvárni hogy a legénység jelezze, hogy készen áll) Dárius elrendelte a leszállás megkezdését. Axel, ugyan csak másodszorra ült úgy igazából élesen a kormánynál, szépen kezdte végrehajtani a manővert. A félig még mindig roncsolt hajó állapotához képest alig rázkódott, bár ez még mindig azt jelentette, hogy időnként, egy nagyobb huppanás centikre is fellökte az ülő személyeket. Néhány perc telt csak el, az Eternity máris közeledni kezdett a felszín felé. Jennifer megkezdte a tehetetlenségi csillapítók bolygó gravitációjához hangolását, míg Sitra, hogy megkönnyítse a technikus dolgát, átvette a leszállótámaszok kieresztésének és rögzítésének feladat. Éppen készek lettek, amikor egy nagy döccenéssel megállt a hajó ereszkedése, leszálltak, méghozzá a gép szerint legtöbb nyersanyagot tartalmazó és legeldugottabb helyre. Axel a leszállás után még leállította az impulzus hajtóművet, illetve biztosította a légköri hajtóművek fúvókáit, és már kész is voltak a leszállással. A sikeres leszállás után Eilas nem tétovázott sokat, utasította a legénységet hogy menjenek le a hangárba, ott majd felszerelkezhetnek, és a hangárajtón keresztül szabadon járhatnak.

Sorrend: Nincs.
Egyet ide, következő kör a Hangárban lesz.

Eilas

Date: Hétfő, 2014-05-26, 10:29 PM | Message # 25

Eternity - Kapitány

Eilas Nasel

Messages: 17

Reproofs:

Reputation
[ 0 ]

Not Available

Awards: 0

Szóval a terv, hogy lemegyünk és minél gyorsabban megcsináljuk a dolgot... Nem lacafacázunk...

Az ajtón kilépve rögtön megpillantottam a kijelzőn a bolygót... Jó érzés volt valahogy egy szilárd égitestet látni... Rég nem voltam már bolygón...
Lassan elindultam a híd közepe felé, ahol a parancsnoki székek voltak. Én gyorsan leültem a sajátomba, a bal oldaliba. Tudtam, hogy nem ez a szokás, de én utáltam jobb oldalt űlni.

Gyorsan megindultak irányunkba a jelentések, s a bolygó már nem csak nagyításban jelent meg a kijelzőn, hanem teljes pompájában, kijelző nélkül, pusztán a kilátón kinézve is megcsodálhattuk végre.
Hamarosan Geostacionárius pályát fölvéve várakoztunk a leszállás, a hajó állapotából adódóan -nem az építésből.. az megfelelő, nem Federációs- nehéz folyamatának megkezdésére. Furcsa volt azonban, hogy nem indulunk... Csak azt vettem észre, hogy mindenki minket figyel...
-Ömmm... Érkezzünk már le!!! -mondtam ki gyorsan, majd addicionális gondolatként még megjegyeztem:
-Jenn! Szerintem nincs szükség, se a warp se a transztér meghajtóra. S ha már ott vagy, a plazmára se lesz szükségünk... Nem kéne begyújtani a légkört ha megsérülne netán...
-Amúgy... a Leszálló talpakra is szükség lesz Axel!!
-Am.. Jenn.. Nyomjuk fel a stabilizátorokat is. Nem árt ha nem lapulunk deszkává.

Elvileg ekkor már készen álltunk, s Dárius szavára meg is kezdtük a zuhanást.
Az út sima volt... Sokkal de sokkal simább mint a kis hajómon.... Az gyakran visszahozza egészben az ebédet azokból akik nincsenek hozzászokva.
Gyorsan lent voltunk, s már meg is pillantottuk a talajt. Azért reménykedtem, a látószög változni fog, s nem fogjuk az utolsó pillanatig orrunk előtt tudni a nagy földet.

Amint találtunk egy megfelelő helyet, leszálltunk... Örültem, hogy túléltük...
-Hölgyeim és uraim.... Isten hozott mindenkit a......... "Kietlenség távoli bugyrának egy szebb pontja" nevezetű bolygón... Ne nagyon csomagoljanak ki, nem tervezünk hosszú itt maradást.
-De nem szaporítanám a szót.... Kapjuk össze magunkat, s fosszuk ki a bolygót szárazföldi patkányok!... -mondtam, majd mint aki normális, elindultam a lift felé...

Dárius

Date: Hétfő, 2014-06-09, 6:44 PM | Message # 26

Eternity - Első-tiszt

Scea Dárius

Messages: 38

Reproofs:

Reputation
[ 0 ]

Not Available

Awards: 0

Vissza mentünk végre valahára a hídra. Úgy éreztem már egyépként is túltárgyaltuk a helyzetet, bár aggasztott a gondolat hogy alapból lemegyünk egy elég furcsa bolygóra. Elég katonásan követtem Eilast, elgondolkodó arccal, majd megálltam a hídon lévő parancsnoki székek előtt, és Eilas-ra néztem.
Észre vettem hogy ő nem szeret a jobb oldalon ülni, így meg vontam a vállamat és leültem a jobb oldaliba. Úgy se tudtam mi a szokás, és csak próbáltam hozzá szokni az ő furcsa szokásaihoz. Mindenkinek van egy pár amúgy is. - Gondoltam.
Mereven, kihúzva magamat ültem, nem dőltem neki a szék támlának, és előre néztem mint mindenkimás bár nem nagyon értettem mire is nézünk. Úgy gondoltam biztos a bolygóra.
Aztán a mellettem ülőre kaptam a tekintetem, aki már alig bírt magával.
- Tenno. (Türelem) - Szóltam oda neki. Megvártam míg folytatja a parancsok kiadásával, aztán a bal lábamat a jobbra tettem és félhangosan megszólaltam nyugodt hanggal:
- Kompjúter. Riasztás, kék. - Valamiért egy percig se aggasztott adolog hogy konkrétan zuhanni fogunk. Nem tudom miért de úgy hittem hogy minden a legnagyobb rendben lesz, még ha nem is fogalmaztam meg magamban, akkor is.

Magamban azért midnezen hullámzó gondolatok miatt örültem hogy talán végre "száraz földet" érhet a lábam. És ahhoz képest hogy a hajónk egy hatalmas monstrum volt gyorsan le is értünk, viszonylag zökkenés mentesen.
- Ezt nem hittem volna. - Mondtam ki halkan, de úgy hogy azért Eilas hallotta. - Elismerésem a hajó készitőinek. Más hajón ez kész élet veszély. - Ráütöttem a karfára, és hallgattam Eilas-t.
- Én másképp neveztem volna el, de inkább legyünk túl rajta. Induljunk. - Felálltam, követtem Eilast majd a liftbe lépve elgondolkodó-homlok ráncoló arccal kérdeztem tőle:
- Patkányok?

"Anomalies bug me."

Jennifer

Date: Hétfő, 2014-06-16, 9:19 AM | Message # 27

Eternity - Technikus

Jennifer McGillion

Messages: 28

Reproofs:

Reputation
[ 1 ]

Not Available

Awards: 0

A terv kitalálása után visszamentünk a hídra. Ott el is indultam a szolgálati pultomhoz.
Majd megálltam, és kinéztem a kilátóernyőn. Amin egy nagy bolygó volt látható, az amelyikre nemsokára lemegyünk.

Ezután leellenőriztem az alám eső rendszereket, ahol kiderült az eddigi gondok óta semmi sem változott.
Közben a hajó felvette a geostacionárius pályát, felkészülve a leszállásra. Tudtam ez biztos nem lesz egy gyerekjáték, így inkább leültem a székembe.
Majd mikor minden készen állt meg is kezdhettük az ereszkedést.
Meg is kaptam a parancsot, hogy kapcsoljam ki a transztér, illetve térhajtóművet, valamint a plazmát.
-'Rajta vagyok.'-mondtam. És minden energiát a légköri hajtóművekbe irányítottam.
Épp, hogy befejeztem a műveletet, jött a következő utasítás, hogy növeljem a stabilizátorok hatásfokát.
-'Rendben.'-válaszoltam, és meg is tettem közben.
Majd megkezdtük tényleg a leszállást.

Lefelé tartva azt vettem észre, hogy alig rázkódik valamit a hajó. Igaz, még sose voltam csillaghajón, így leszállni se szálltam le vele, de sokkal rázósabbnak képzeltem el.
Közben megkezdtem a tehetetlenségi csillapítók bolygó gravitációjához való hangolását.
Ezután szinte pár pillanat telt el, de lent is voltunk.
Nem is tétlenkedtünk tovább, mindenki felállt a helyéről, hogy lemenjünk a bolygóra.

ComingSoon

ComingSoon

Mesélő: Ted