Hozzáadva (2013-11-10, 9:37 AM) --------------------------------------------- A kis csapat, amely a szűk Jeffries csöveken keresztül kúszott-mászott, pár perc alatt felért a hídra. Elias, aki elsőként ment, amikor felértek, gyorsan kinézett. Pár másodpercig a hidat figyelte, majd jelezte a többieknek, hogy szabad a terep, de legyenek résen. Ahogy egyesével kijöttek a szűk járatból, látták, hogy a hangbomba nem csak jó, hanem közel életmentő ötlet volt: a turbóliftel szemben, félkörben négy sárgaruhás biztonsági feküdt, valamint félúton a kapitányi széktől a turbóliftig vezető úton két vörös egyenruhás alak is elkábult. Ha csak úgy felrontottak volna, nehéz helyzetbe kerültek volna. Mindenkinek megfordult a fejében egy pillanatra, hogy most már tényleg a célegyenesben vannak. Amint végeztek a híd tanulmányozásához, mindenki elfoglalta a helyét, hogy eltűnjenek végre innen. Jennifer a hídon található gépészeti állomáshoz lépett, Axel a kormánynál foglalt helyet, Sitra egyelőre a taktikai állomást foglalta el, míg Dárius, miután tanulmányozta a különböző állomásokat, megjegyezte magában, hogy valamit ki kell találnia, hogy ellensúlyozza a fajára jellemző gyengébb látóképességet, ha valamelyik konzollal hangparancsok nélkül kell dolgoznia, és lehuppant a kapitány melletti székbe, miközben Elias is kényelembe helyezte magát új helyén. Utóbbi kiadta a parancsot a hajtóművek indítására és fegyverek élesítésére, azonban amint Axel megérintette konzolt, az összes lezárt, majd elsötétült, és felcsendült egy a számítógéphang. -Gamma-egyes protokoll, Alpha fázis megsértve. Béta fázis indítása - ekkor a fények gyorsabb villogásnak indultak, és a hangjelzés is megváltozott. Mindeközben a gép folytatta. -Béta fázis folyamatban. Figyelem! Hajót elhagyni! Önmegsemmisítés folyamatban, reaktormag hasadásig 15 perc van hátra. - ha úgy vesszük, tipikus Csillagflotta hozzáállás: inkább elpusztítják a hajót, mintsem idegenek kezére kerüljön. Mégsem becsülték annyira alá őket, mint eleinte gondolták. Az önmegsemmisítőt, bár Elias megpróbálta, hangparancsokkal nem tudta leállítani. -Figyelem! A hajó öt perc múlva elhagyja a dokkot. A hajó ezután elpusztul. A hajó elhagyása öt percen belül javasolt. - mondja a gép. Elias körbenézett, és látta, hogy Jennifer már lázasan dolgozik hogy működésre bírjon egy konzolt, és onnan felülírja az önmegsemmisítést. Első körben megpróbálta a nála lévő fézerrel, a hajó erőforrásaitól függetlenül áram alá helyezni a konzolt. Ekkor az egész hajó megremegett, és egyre gyorsuló ütemben megindult kifelé, az éppen nyíló ajtón keresztül. Amint kiért, újra megszólalt az ismert géphang. -Figyelem, kidokkolási fázis vége, eltávolodás az állomástól... Figyelem! Hajót kiüríteni! Reaktormag hasadás 8 perc múlva. - a helyzet nem rózsás, de mindennek van jó oldala is: ha rá tudják venni a számítógépet, hogy ne robbantsa fel a hajót velük együtt, akkor legalább már azért nem kell fájnia a fejüknek, hogy hogy jussanak ki dokkból. Mindeközben Jennifernek, aki már két másik fézert is elkért, sikerült a konzolt áram alá helyeznie, és megkönnyebbülve látta, hogy ez hatályon kívül helyezte a zárolást is. -Figyelem! Reaktormag hasadás 5 perc múlva. Több figyelmeztetés nem lesz! További jó napot - hallatszik. Jennifernek gyorsan kell döntenie: az egész "Gamma-egyes" protokollt próbálja leállítani, vagy "megelégszik" az önmegsemmisítő leállításával.
Egy pár percen keresztül másztunk felfelé, majd végül oda is értünk, pontosabban fel értünk... Vettem egy mély levegőt, majd a jeffrie's cső ajtaját kinyitva kicsit körülnéztem. Figyeltem egy darabig, s mindent szemügyre vettem amit csak lehetett.. Sehol senki..ébren. Jól sikerült a terv. Axel tervére csak annyit, hogy megszívtuk volna... Négy biztonsági és két piroska... Úgy látszik már rá akartak ugrani a bombára, csak az túl hamar robbant. Pont jól lett beállítva az időzítő. Amint körülnéztem, kimásztam a szűk járatból, majd kicsit kinyújtóztam. -Most már nincs sok hátra... -jegyeztem meg halkan, majd kicsit körülnéztem, noha én ismertem a hajót... Jó ideje terveztem már elvégre ezt az egészet. Egyszer körbesétáltam, majd a tekintetem a pihe-puha kapitányi székre vetődött... Ekkor már kicsit gyerekesebben viselkedtem, így odamentem, majd lehuppantam beléje. -Hmm... Kényelmes... -helyezkedtem el benne, majd felidézve a Federációs történelemben olvasottakat, csak a hecc kedvéért, míg mindenki elfoglalta a helyét, bal kezemet kinyújtva, kimondtam Picard híres egyetlen szavas parancsát. -Engage! -mondtam, majd furcsán néztek rám a többiek...
Amint mindenki elfoglalta a helyét, köztük a kissé bizonytalan Dárius is mellettem, kiadtam első éles parancsom.
-Okay, indítsuk be a bárkát! Fegyvereket tölts! Amint Axel a konzoljához ért, az lezárt, az összes többivel együtt, majd egy női hang mondta meg a frankót, hogy meg fogunk dögleni... -Szuper.. Már csak ez hiányzott!!! -mondtam, arcomat tenyeremmel eltakarva.
-Oké, hogy flottások, de ez a hajó nem flottás... Akkor miért kell az emberi hülyeséget követnie??? -tettem fel a költői kérdést, majd megpróbálkoztam beszélni a hajó fejével. -Computer! Állítsd le az önmegsemmisítőt! -erre nem reagált. -Computer! Fejezd be a szórakozást! -erre sem reagált. -Computer! Menj a francba! -erre a reakciója viszont már meglepett... *-Parancs nem teljesíthető! Kérem fogalmazza át! -válaszolta vissza... Itt már úgy gondoltam, ezzel semmire sem megyek. Úgy tűnt, a hajó kimegy magától a dockból, nehogy azt robbantsa fel.. Legalább ha sikerül, kintről kell indulnunk, nem bentről kimanőverezni... Ha az meglesz, akkor pole pozíció lesz.
Jenn szinte azonnal reagált, s elszedve fegyvereinket, hogy bebikázza velük az egyik konzolt, megpróbálta kikerülni a zárolást. Kezdtem kissé unni a női hangot, amint arra célozgat, a belünk is szétrobban, ha nem találunk ki valamit... Nagy nehezen sikerült a konzolt bekapcsolnia, de még mindig nyakunkon volt a szétesés, s reméltem hogy Jenn gyorsan kitalál valamit.
Már egy jó ideje másztunk már a jeffries csőbe, azt hittem sose érünk már oda, épp kérdezni akartam, hogy még mennyit kell mászni, mikor Nasel, aki elől volt, végre megállt. Figyelt egy ideig, majd mikor kiderült, hogy tiszta a terep kimásztunk a csőből. Csak úgy elzsibbadt a lábam a sok mászástól, hogy alig bírtam kikecmeregni. Látszott, hogy a bomba jó ötlet volt, mert különben csúnya fogadtatás ért volt minket, ha a turbóliftel érkeztünk volna a hídra, mivel 4 biztonsági, meg 2 taktikai tiszt fogadott volna minket.
A gépészeti állomás felé indultam, ott megálltam, majd vártam a parancsokat. Nasel ki is adta az első parancsot, hogy indítsuk be a hajtóműveket, és élesítsük a fegyvereket. Azonban Axel-nek sikerült valami belső biztonsági intézkedést aktiválnia, mert az összes konzolt lezárta a gép, és kiderült, hogy valami Béta fázist sikerült beindítani, és bekapcsolt az önmegsemmisítő. -'Francba.'-mondtam halkan. Kapitány megpróbálta leállítani, de nem sikerült, így én kezdtem gyorsan neki a munkának, hogy sikerüljön valahogy leállítani. -'Valaki hallgattassa el ezt a gépet, mert nem állok jót magamért.'-mondtam, mert kezdett idegesíteni a rendszer figyelmeztetések. Elsőként megpróbáltam az egyik konzolt áram alá helyezni a fézeremmel,de nem sikerült, kevés volt hozzá egy fézer energiája. Közbe majdnem el is estem, mert elindult a hajó, elkezdte elhagyni a dokkot. Elkezdtem a többiek fegyverét is összeszedni. Szerencsére még 2 másik fézer elég volt, sikerült beizzítani a konzolt. És még sikerült időt is nyerni, mert mikor bekapcsolt a konzol, kiderült, hogy a zárolást is feloldotta. Kiderült még öt perc van hátra, így gyorsan neki kezdtem, hogy leállítsam valahogy az önmegsemmisítést. Az önmegsemmisítés leállítását választottam, mert a Gamma-egyes protokoll leállításához lehet kevés lenne az idő. "Why should I be afraid of the next day? I am not sure I will see it."
"There is no stronger bond of friendship than a mutual enemy."
"To see a World in a grain of sand and a Heaven in a wild flower, Eternity in an hour and hold Infinity in the palm of your hand!"
Nagyon örültem volna ha végre kikecmeregtünk volna a csőből. A saját nyelvemen káromkodtam már félhangosan a végén, de aztán hirtelen megálltunk. Ekkor egyetlen kérdés fogalmazódott meg bennem a leginkább: vajon sikeres volt-e a hangbomba megoldás vagy csak olyan volt mint éhes állatnak a víz. Aztán egyszer csak kimásztunk.. a fegyvereimen volt már a kezem, aztán amikor kimásztunk szerencsére nem kellett használnom őket. Az emberek a földön voltak.. és nem egy volt belőlük hanem több. Az ájulási pozíciójukból ítélve a lifthez igyekeztek volna, azonban a bomba előbb csapott le mint ahogy azt ők gondolták volna. Eilas-ra néztem, majd előre léptem egy darabig követve őt... aztán megálltam. Ez a híd.. egyetlen Voin hajó hídja sem hasonlított ehhez. És.. ami azt illeti még egy Föderációs hajó hídján sem jártam még.. de más fajén sem.
Bizonytalanul kezdtem meg a "szétnézésem", óvatosan lépve előre persze megpróbálva imitálni a többiek magabiztosságát. " Ez szégyen. Én vagyok a legidősebb. Nekem kellene példát mutatnom, és nem tudok.. bizonytalan vagyok ezzel a híddal kapcsolatban, azt sem tudom mi hol van.. " - Mikor Axel kimászott követni kezdtem a kölyköt a kormányosi konzolhoz, és egy darabig csak néztem azt. Azt sejtettem hogy ezek a lények vizuálisan irányítják a hajójukat... de ez.. ez nekem szinte felfoghatatlan lett volna. Tovább álltam egy sóhajjal, és Sitra konzoljához léptem, majd azon elidőzve egy kicsit megállapítottam hogy ez a hajó a legérdekesebb amin talán valaha jártam. Eilas alakja felé pillantottam aki valahol a tér közepén ült, és furán előre mutatott. Sitára néztem egy félmosollyal, majd odamentem Eilas-hoz, és a mellette lévő székbe ültem. Annak a karfáján jobb oldalt volt egy konzol. Végig húztam óvatosan a kezem rajta, majd rájöttem hogy az érintő képernyős.. " Rendben, majd a hozzám közelieket használom arra hogy megtudjam mit rejt ez a konzol.. " - Gondoltam arra hogy majd telepatikusan látom amit ők látnak. A fajomnál ez normális, most miért ne lehetne az? Nálunk ez nem udvariatlanság...szükséges. Épp ezt szerettem volna letesztelni Eilas-on mikor a hajó bemondta a végítéletet felettünk... kellemetlenül. Eilas hangja éles volt, és előbb feltett egy költői kérdést melyre csak ennyit tudtam felelni: - Nem csak emberi hülyeség.. sajnos.. - Válaszoltam idegesen, gondolva arra hogy nálunk is hasonlóképp oldották meg volna.. Közben Eilas már mindenféle parancsokat osztott a kompjúternek, hátha a makrancos hölgy megadja magát, de az csak mondta az annekdótáját folyamatosan mintha fizetnének érte. Közben előre is lökődtünk kicsit.. Biztos voltam benne hogy megindultunk. Megkapaszkodtam a karfába, majd belepillantva Eilas fejébe láttam hogy Jenn ügyködik az egyik panelon... Bárcsak tudtam volna segíteni neki.. de nem tudtam. De azzal sem segítettem volna ha pánikolva elkezdtem volna futni.. nem lett volna túl katonás.. így csendben és a pattanásig feszülve vártam azt hogy mi lesz.. "Anomalies bug me."
Mikor végre kimásztam a járatból a sok vízszintes pozícióban helyezkedő kábult testet vettem észre. Remélem ezek nem ébrednek fel egyhamar, még az kéne, hogy nekiálljunk egy ilyen szép hídon ölni egymást, még új az illata is. Körbenéztem és megpróbáltam gyorsan beazonosítani a konzolokat, hogy melyiknek milyen funkciót lát el. Szerencsére megtaláltam a "kormánykereket" és helyet is foglaltam előtte. Huha ez egész kényelmes, masszírozó funkciója csak a kapitánynak van lefogadom, Na lássunk neki megérintettem az előttem lévő konzolt és amint hozzáértem az egész rendszer kizárt és elsötétült, ez az én szerencsém. Először arra gondoltam mi van máris lemerült az elem? -Hoppá...-meglepődötten mondtam, aztán hirtelen a computer elkezdte azt harsogni, hogy 15 percen belül meghalunk.....jaj.....ez nem jó, pedig olyan simán haladtunk eddig, utálom ezt a szakállas föderációs trükköt. Eilas már próbálta csitítani a számítógéped de csak magát húzta fel rajta. Én idegesen forgolódtam és meg-meg érintettem a konzolt előttem hátha bekapcsol de nem semmi reakció. Odahajítottam Jennifernek a phaserem, Jaj ugye nem akarja szét lőni! de ez csak nekem jutott az eszembe, a franca ezt jól megcsináltam....
Sitra utolsóként mászott be a járatba, miközben csendben másztak fel féle azon gondolkozott, hogy vajon elég hatásos lesz-e a hangbomba. És egyenlőre csak reménykedni tudott benne. Szerencsére hamar megtették az utat, nem telt bele csak pár percbe majd miután Elias kimászott a járatból és ellenőrizte a terepet egyenként szép sorban kimásztak. Sitra ahogy kilépet azonnal a fegyveréért nyúlt a biztonság kedvéért és persze a megszokottság miatt is. Az elővigyázatosságra úgy látszott, hogy semmi szükség nincsen mivel a biztonságiak ájult teste szanaszét hevert a folyóson. Négy biztonsági a liftnél várt rájuk másik kettő pedig a kapitányi széktől nem messze hevert. Miután megbizonyosodtak arról hogy elmúlt a veszély a hídon mindenki elindult, hogy elfoglalja a helyét. Sitra lassan eltette a fegyverét majd elindult a taktikai állomás felé, mert úgy gondolta, hogy itt vehetik egyenlőre a legnagyobb hasznát. Amint ott állt és a kijelzőket figyelte az egyik csapat tagja is csatlakozni látszott hozzá. Néhány pillanatig az állomást figyelte majd rá mosolyogva tovább állt, hogy helyet foglaljon a kapitányi szék mellet. Sitra elég furának vélte az utóbbi jelenetet de látszott Dáriuszon, hogy elég zavartan sétál a hídon majd továbbra is a kijelzőket figyelte mikor is megszólalt a riasztó. A technikusok Jennifer azonnal a helyzet megoldásán kezdet ügyködni, de miután az első megoldásra nem akart be válni új módon kezdte leállítani az önmegsemmisítő üzemmódot miután sikerült nagy nehezen újra felélesztenie az előtte lévő konzult. Már csak 5 perc volt hátra a reaktormag hasadásáig és Sitra a tehetetlenség miatt majdnem dührohamot kapott, de a képzése alatt már megtanulta kontrollálni magát így a többiek nem vehették észre mennyire ideges lett. Egy rázkódás futott végig a hajón jelezve, hogy elváltak a dokktól. Ökleit összeszorította és várta, hogy most mi fog történi, hogyan fognak ebből a helyzetből kikecmeregni vagy éppen ellenkezőleg elpusztulnak a hajóval együtt csak mert a flotta annyira eltompult látással rendelkezik, hogy inkább elveszítenének egy ilyen hajót mint sem hogy más szerezze meg. De viszont ha sikerül megállítani az önmegsemmisítő programot akkor egy lépéssel előrébb lehetnek hiszen már a kidokkolással gondjuk nem lesz csak a kijutással.
Jennifer lázasan dolgozott, hogy leállítsa az önmegsemmisítést. A gép jelentései híján nem tudták, mennyi idejük lehet hátra, és a csapat számára úgy tűnt, a percek egyszerre peregnek gyorsan, és mennek csigalassúsággal. Körülbelül három perc elteltével Jennifer megkönnyebbülve nézett fel, és ezzel egy időben a gép is bejelentést tett. -Önmegsemmisítési folyamat leállítva. - csak ennyit mondott, nem többet. Azonban még eközben, a taktikai pult is felvillant. Sitra rögtön kezelésbe vette a pultot, azonban azt tapasztalta, hogy a szenzorokon kívül még mindig nem fér hozzá semmihez, és ezt meg is osztotta a többiekkel. Lévén a Gamma-egyes protokoll még mindig érvényben volt, valószínű az önmegsemmisítő leállítása közben valahol visszacsatolás keletkezett, ezért működnek a szenzorok, de más nem. Azonban ekkor újabb, jónak legnagyobb jóindulattal sem nevezhető hírekkel gazdagodtak. Sitra, aki a a szenzorok méréseinek eredményeit kezdte tanulmányozni, azt látta, hogy, nem kevesebb, mint hat darab Föderációs csillaghajó tart az irányukban: két Sovereign-osztályú csatacirkáló, két Defiant-osztályú és egy Prometheus osztályú kísérőhajó, valamint egy Nebula-osztályú kutató-felfedező hajó, érkezésükig körülbelül 10 perc van hátra. Úgy tűnik, a Csillagflotta az összes közelben lévő hajót utánuk küldte, amit csak lehetett; annyira nem akarják hogy más kezére jusson az új hajó, hogy szinte egy egész flottát küldenek ellenük. A baj nagyobb, mint elsőre tűnik, mert bár az Eternity-nek alapesetben nem jelentene gondot elmenekülni, azonban működő hajtóművek, fegyverek, pajzsok hiányában még ez a hajó sem képes tartani magát hat másikkal szemben. Jennifer ekkor már újra munkában volt, ezúttal a Gamma-egyes protokoll hatályon kívül helyezését célozva, a kibontott konzol áramkörei között turkált. Dárius és Eilas eközben, egymás melletti székeikben ülve néznek hol egymásra, hol társaikra, amikor a géphang újra megzavarja a "nyugalmukat". -Illetéktelen behatolás érzékelve. Erőterek emelése - mondja a gép, és ezzel egy időben Jennifer kissé hátrahőköl, és az által bütykölt konzolnál felhangzik az erőterek eltéveszthetetlen duruzsolása. Azonban ez csak egy pillanatra zavarja meg a munkában, gyorsan folytatja a munkát, más megközelítéssel. Eközben Eilas azon gondolkodik, mit tegyen: hagyja, hogy technikusa a maga idejében végezzen a munkával, vagy kifundál és megpróbál végrehajtani valami B tervet várakozás helyett.
Még mindig nagy volt a nyomás, s egyszer csak azon kaptam magam, hogy a fejemben más is van nem csak önmagam... Gyorsan megráztam a fejem, s kizártam az illetőt... Nem kellett sok idő, hogy rájöttek ki is az... Legszívesebben mondtam volna neki valamit, de most erre nem volt időnk, így inkább nem foglalkoztam vele, de a történtek után, elzártam az agyam mások elől.. Nem vagyok én távcső, se kézi kamera... Semmit se tudtunk... Se a hátra levő időt, se azt hogy megérjük e az első ebédet ezen a hajón. Percek teltek el... Csak teltek és teltek, de nem történt semmi... Egyszer csak a taktikai pult megszólalt, de előtte még a digitális hölgyike is felszólalt Jenn munkája mellett, az ön-ripityára-szaggató módi leállítását tudtunkra adván... Kezdtem, megörülni, ám de nem voltunk még túl a dolgokon... Az egyetlen pult volt a taktikai ami működöt, de az se teljes mértékben, mivel csak az érzékelők mentek. A protokoll még érvényben volt, lehet a csinálta ezt... A következő eget rengető hír sem volt éppen szívderítő, tekintve hogy egy hat hajós hadiflotta száguldott felénk... Sima ügy lenne, ha nem lennénk így lekorlátozva... Érzékelőkkel még megvakítani se tudnánk őket... Habáár... ennek van némi esélye... Ám de ezt tartogassuk mentő ötletnek...
Jenn látszólag a Gamma protokollon dolgozott, min máson... Lévén, hogy többen nem fértünk oda, így csak várakozni tudtam/tudtunk miközben dolgozott... Ismét egy fránya-vert hang zúdult a fülünkbe megjegyezvén, hogy nem csípi ha a belei közt turkálnak... Erőtereket húzott, majd Jenn-t hátrálásra késztette... Nem sokat cécózott, s máris folytatta a munkát azonban... -Valahogy tuti megoldja, de muszáj lesz időt nyerni neki... Valami ki kell találnom... mondtam magamban, majd Sitra felé fordultam. -Próbálj meg létrehozni egy zavarómezőt az érzékelők fraktál frequencia váltásával a hajó 10.000km-es körzetében... Elvileg ez sikeresen összezavarja az ellenség, s minden más, körülöttünk lévő hajó szenzor rendszerét... Legalábbis egyszer bevált még mikor egy lázadó Enum flotta ellen mentünk...-adtam ki a parancsot remélve, hogy ezzel időt nyerhetek...
Mivel 5 percem volt, gyorsan rá kellett jönnöm, hogy mit hogy merre kell átkötni, vagy kiiktatni. Jól jött volna most egy kézikönyv. Azonban szerencsém volt, sikerült gyorsan megtalálnom a megoldást. Tönkretettem azt a rendszert amelyik a önmegsemmisítésért volt felelős. 2 perc telhetett úgy el, mikor kész is lettem vele. 'Na Önmegsemmisítési folyamat leállítva'-mondtam a többieknek. Önmegsemmisítés megoldva, de ott még a Gamma egyes protokoll. De közbe a szenzorok is elkezdtek működni. Ezek után neki kezdtem a Gamma egyes protokoll kiiktatásának is. Közbe hallottam a Sitra rossz hírét, hogy 6 hajó tart felénk, és 10 perc van a randevúig. Így gyorsabb tempóra váltottam a szerelésbe. De mielőtt sokáig jutottam volna, a hajó érzékelte a behatolást, és erőteret emelt. Úgy megijedtem, hogy majdnem hanyat estem. Még pont sikerült a karomat kihúzni. Így valami másik tervet kellett kieszelnem, vagy megpróbálom az erőteret kiiktatni. Inkább az utóbbi mellett döntöttem, mert a kódtörésbe elég jó vagyok, így reméltem hogy köddal feltudom oldani az erőteret. Közbe Nasel megbízta Sitrát, hogy hozzon létre egy zavaró mezőt 10.000 km-es körzetben. "Why should I be afraid of the next day? I am not sure I will see it."
"There is no stronger bond of friendship than a mutual enemy."
"To see a World in a grain of sand and a Heaven in a wild flower, Eternity in an hour and hold Infinity in the palm of your hand!"
Úgy tűnt Eilas nem kedvelte a kis mutatványom. Ránéztem, majd vissza. Ám ezek után tényleg tehetetlennek éreztem magamat: fel fogunk robbanni. Meg fogunk halni. Próbáltam vissza fogni magam, de csak annyit tudtam tenni hogy hol Jennifer felé hol Eilas felé vetettem pillantásaim. Gondolkodni kezdtem hogy ebből vajon hogyan mászunk ki? Percek teltek el de értelmes gondolat még akkor sem jutott eszembe. Jennifer ekkor szólt hogy le tudta állítani. Hátra fordultam feléje félig-megkönnyebbülve. - Jukuren shine.* - Biccentettem feléje elismerően. ( " Ügyes harcos" * ) Bár felesleges volt megkönyebbülnöm mert a hajó nem adta magát ennyivel: és még koránt sem voltunk túl minden. Egy egész kis karavánnyi hajó tartott felénk és egészen gyorsan. - Még nincs vége.. - Csóváltam meg a fejem. És akkorra már fegyvereink sem voltak.. Lehet hogy a technikusunk, a harcosunk ügyes de meg kell jegyeznem ez a hajó is az. - Gondoltam magamban. Persze nem értünk rá e féle kósza gondolatokra, mert a Csillagflotta hajók már közeledtek. Eilas, Sitrát zavaró-mező generálására szólította fel ami nem tűnt rossz ötletnek és még egy gyors tapasztalati megjegyzést is mellékelt mellé. - És ki nyert abban az ütközetben? - Kérdeztem Eilastól miközben megpróbáltam valamit ügyködni a székem karfájára szerelt panellel mert már nem bírtam tehetetlenül ott ücsörögni. "Anomalies bug me."
Feszülten ültem a székben. Nem tudok mit kezdeni magammal. Már körbenézni sem tudok mert az eltelt pár percben már meg is jegyeztem hogy a híd milyen alakú, színő ráadásul a pultokat is megtalálnám csukott szemmel. Mikor végre meghallottam a varázsszavakat: "Önmegsemmisítési folyamat leállítva." hátradőltem és felsóhajtottam. De még nincs vége a balszerencse áradásának mert most még nem uraljuk a hajót, és még egy flotta is jön felénk seggbe rúgni minket. Ami mellesleg nem lenne nagy gond de fegyverek pajzs és hajtómű nélkül, ami az én munkámhoz nagyon fontos, nincs sok esélyünk...Remek inkább robbannék fel minthogy börtönbe kerüljek.
Sitra amint meghallotta a gép hangját, hogy az önmegsemmisítés kikapcsolt azonnal a konzulja felé fordult. Próbálta átvenni az irányítást a konzulon de csak a szenzorok működtek semmi más. - Nálam működik a konzol legalább is annyira hogy látom a szenzorokat. Próbáljátok meg a tieiteket, lehet azok is működnek egy bizonyos szintig. - szólt a többieknek majd elkezdte tanulmányozni a szenzorok jelentését. Sajnos nem olyan információkat talált ott amelyek megkönnyebbítenék a csapat dolgát hanem éppen ellenkezőleg több hajó pontosabban hat hajó mozgásba indult, hogy kövessék illetve megsemmisítsék őket. - A szenzorok azt mutatják hogy két Sovereign-osztályú csatacirkáló, két Defiant-osztályú és egy Prometheus osztályú kísérőhajó, valamint egy Nebula-osztályú kutató hajó tart felénk, érkezésükig körülbelül 10 perc van hátra és szerintem nem barátságos szándékkel jönnek látogatóba. - jelentette a helyzetet Sitra majd Eilas felé fordult.Ekkor váratlan fordulatként Jenifer konzulja körül erőtér burkok jelentek meg, hogy ne tudjon tovább kutakodni a hajó információ tárában, de szerencsére nem kellet sokat várni hiszen a technikusuk hamar megtalálta a módját annak, hogy más fajta képen megközelítve tudja tovább folytatni a dolgát. Ekkor hirtelen Eilasnak egy ötlete támad, hogyan nyerhetnének időt és kiadta Sitrának utasítás kép, hogy próbáljon létrehozni egy zavaró mezőt. Igen ez beválhat csak kérdés, hogy a félig blokkolt konzolon sikerülni fog-e a megalkotása. Az új tervet követve Sitra minden technikai tudását bevetve kezdte a konzult használni, hogy létre hozza azt a zavaró mezőt ami talán kihúzza majd őket a csávából.
Eilas parancsának kiadása után így már Jennifer és Sitra is dolgozott, csak míg utóbbi a konzolján "zongorázott", előbbi az erőterek megszüntetésén dolgozott. A többiek jelenleg nem tudtak mást tenni, mint szurkolni. Aztán Jennifernek sikerült kikapcsolni az erőtereket, majd néhány másodperccel ezután Sitra végzett a szenzormódosításokkal. Látta ahogy a Föderációs hajók megtorpannak, majd az utolsó ismert koordinátáik alapján alap keresési mintára állva keresik őket. A terv több mint bevált, de így sem állhat több rendelkezésükre, mint fél földi óra. Miután ezt mind meghallgatták, Jennifer úgy döntött, a "szörny agyát" ráér később is feloldani, jelenleg csak el kéne innen tűnniük. Miután ezt elhatározta, a transztérhajtómű áramköreit a vészáramkörökre kezdte kapcsolni, így annak minden körülmények között működnie kell. Miközben dolgozott, Sitra azt látta, hogy a Prometheus osztályú hajó, úgy tűnik véletlenül, de pontosan feléjük fordulva indult meg. Jennifer meglehetősen gyorsan végzett az átkötéssel, a rendszer úgy tervezték, hogy vészhelyzet esetén gyorsan vészüzemre kapcsolható legyen, bár visszafelé a művelet már nem ilyen egyszerű. Szóval, miután végzett a módosításokkal, "lenyomta a stargombot", és épp jelentette volna, amikor sötétség borult rájuk. Minden fény eltűnt, épp úgy az egyetlen üzemben lévő konzol, mint a vészjelző fények, és a hanghatások is abba maradtak. A sötétben és csöndben ültek ott, nem tudva mi történt. És akkor hirtelen újra fénybe borult a híd: minden egyes konzol felvillant, bár rajtuk az "Újraindítás" felirat szerepelt. A híd világítása nem a vészjelző fényekre állt vissza, hanem a sima üzemmódban ment, és a hangjelző kakofónia is abbamaradt. -Verziószám: 2.4.84.145.3756, működési hely: A.S.F. Eternity. A computer egy kritikus hiba után állt helyre. Fájlok és rendszerek integritásának ellenőrzése - ezután pár másodperc csönd következett, majd... -Figyelem! Fájlok a 0x6affc7fc és 0x69a611086 memóriaterületen sérültek, vagy nem találhatók. Kísérlet a helyreállításra - újabb pár másodperc csend következett, amíg a gép dolgozott. -Helyreállítás sikertelen. A legénységi nyilvántartás, valamint minden ehhez kapcsolódó fájl, mint a parancskódok, sérültek, és nem helyreállíthatók, vagy nem találhatók. Figyelem! Ezen fájlok hiányában a hajót bárki irányíthatja, mind hangparancsokkal, mind konzolokon keresztül. Javasolt az említett és ahhoz kapcsolódó nyilvántartások minél előbbi újrafelvétele. Minden egyéb fájl, parancsfájl, archívum, és egyéb integritása az előredefiniált határértékeken belül van. Rendszerek ellenőrzése... - a computer dumája a csapat tagjai többször egymásra néznek. Úgy tűnik, hogy a vészrendszerre kötés, annak a visszacsatolásnak a nagytestvérét idézte elő, ami miatt a szenzorok is életre keltek, és mint kiderült, ezzel kikapcsolták a Gamma-egyes protokoll, de még ami ennél is jobb: fel fogják tudni magukat venni legénységként, saját kódokkal, minden ügyködés nélkül. -Figyelem: transztérhajtómű a vészhelyzeti áramkörökön üzemel. Ez a rendszer instabilitását okozhatja. Helyreállítás időtartama megközelítőleg: 2 óra, 53 perc. Mindegy egyéb rendszer zöld, a megadott paramétereken belül működik. Átvizsgálás kész; újraindítás befejeződött; a rendszer kész a parancsbevitelre. - fejezi be az eddig ellenszenves, de ezután már lehet barátságosabbnak tűnő géphang. És alighogy befejezte, az összes konzolról eltűnik az "Újraindítás" felirat, és minden konzol normálisan kezd működni. Ahogy mindenki, már másodszorra, elfoglalja a legkényelmesebb pozíciót, a taktikai konzol Sitra előtt hangjelzést ad. A szenzorokra pillantva Sitra látja, hogy a Prometheus gyakorlatilag pontosan előttük van, a többi hajó két perce, maximum. A rendszer újraindításával úgy tűnik, a zavarómező is megszűnt. Azonban, minden rendszer működőképes, így már nem okozhat gondot a menekülés, mielőtt a többi hajó odaérne. Ugyan fejlett az Eternity, de mégsem lenne feltétlenül jó ötlet ennyi hajóval szembenézni, így Eilas riadót hirdet, és kiadja a parancsot az indulásra. Míg Axel betáplálja az irányt és keresi az optimális utat, addig a Prometheus multi-vektoros támadó módba lép, három felé oszlik. Azonban még mielőtt egyet is tüzelhetne, Axel beindítja a hajtóművet, és elindulnak. Közben hangosan mondja a sebességet is: 1-estől egészen 9-esig. Azonban, itt nem áll meg, és megy tovább a gyorsítás, bár betáplálva ez nem volt. 9,9; 9,99; 9.998 és továbbra is nő. A hajó megrázkódik, majd mire Axel újra a konzoljára pillant, már 9.999997359835618-nél tartanak, a maximális sebességnél, még kvantum transztérhajtómű esetén is. És a vészáramkörökkel kapcsolatos hiba úgy tűnik bekövetkezett, mert leállítani se tudják a hajtóművet, de még a további gyorsítást se tudják megakadályozni...
Tevékenyen serénykedtek a kis hangyák... Kezdtem kissé izgulni, vajon megússzuk-e ezt az egészet, vagy hiba volt reggel felkelni. Végül az erőterek kikapcsoltak, s Jenn hozzákezdhetett a további dolgokhoz... Közben a szenzor trükk is beválni látszott... Mint a szagot vesztett kutyák, úgy álldogáltak az elfogásunkra indított hajók.
Hirtelen minden elsötétült... Minden, még a vészfények is lekapcsoltak... Csönd lett. Idegnyújtó csönd, amit a fények újbóli kigyulladása tört meg. A konzolok is feléledni látszottak, s mindegyik kiírtad: "Initializing" Kezdtem most már reménykedni, hogy nem volt hiba reggel felkelni.
Normál fényekkel volt kivilágítva, az előző kékes vészfények helyett, majd egy Női hang szólalt meg, s a rendszer információkat kezdte el taglalni... Kicsit kíváncsi voltam, ha ez a 2.4-es verzió, vajon mióta fejleszthették már a hajót??? Úgy tűnt Jenn játszadozása kicsit megsütötte a flash tárolókat... Az összes hozzáférési jog nullázódott, ami azt jelentette, bármihez hozzáférünk, s még saját jogokat is beállíthatunk... Elégedetten dőltem hátra, s vártam a teljes beindulásra, nem is törődve az utolsó figyelmeztetésre, ami a Transztér meghajtóról motyogott valamit. A kijelzők behozták a megfelelő irányítórendszereket, s mintha most adták volna ide nekünk, indulásra kész volt. Sitra jelezte, hogy a hajók már látnak minket.. Úgy néz ki, a zavaró mező is kikapcsolt.. de már nem is volt rá szükség.
-Na jó emberek.. És nem emberek! -álltam fel a székemből- Jót szórakoztunk eddig, de ideje a részegen fetrengést befejezni. Szeretném végre kipróbálni az állítólag tökéletes hamburgert készítő replikátorokat, így csak annyit mondok...: -Vörös riadó!!! Tünjünk innen Axel! Cél: Mindegy, csak el innen!
Visszaültem a székembe és feszülten figyeltem a Prommie-t amint osztódásba kezd, de még előtte elugrottunk a fenébe onnan... Axel-re kezdtem figyelni, aki folyamatosan mondta a sebességet. Mikor elhagytuk a QSD 9.999997359835618-os végsebességét, kezdett kicsit gyanús lenni a helyzet... Bekövetkezett az, amiről a komputer rimánkodott az előbb... Gyorsultunk, de nem tudtuk meddig...
Először könnyebbnek tűnt az erőtér feloldása, azt hittem valami könnyű algoritmus védi, de rá kellett döbbennem hogy nem, de így is csak a középkategóriába tartozott, pár perc alatt fel is törtem. 'Hú,ez is kész'-sóhajtottam fel. Közbe a hajók is megérkeztek, és úgytünik jól működik a zavaró mező, mert megtorpantak. Mikor ezt láttam nagyobb lendülettel fogtam neki a szerelésnek. Úgy gondoltam először a transztérhajtóművet izzítom be. Így annak áramköreit átkötöttem a vészáramkörre. Ezzel gyorsan meg is voltam. Majd megnyomtam az aktiváló gombot. Ám erre az egész hajó sötétbe borult. -'Ajjaj'-mondtam. De aztán a mi oldalunkra fordult a kocka. Mert az egész rendszer újraindult, az egész legénységi nyilvántartás kitörlődött, így később magunkat majd feltudjuk vinni a rendszerbe. -'Szuper. Biztos véletlenül túl töltötte az áramkör átkötése.'-reagáltam rá. Csak úgytünt így a zavaró mező is megszűnt, de mostmár nem gond, mert működnek a hajtóművek és elhúzzuk a csíkot.
Vörös riadó váltottuk és gyorsan kiadta a parancsot Nasel, hogy húzzuk el a csíkot innen. Közbe az előttünk lévő Prometheus hajó támadó módba váltott. De már támadni nem tudott, mert elhúztuk mellette a csíkot. Csak épp a határokat is kezdtük túl lépni. "Why should I be afraid of the next day? I am not sure I will see it."
"There is no stronger bond of friendship than a mutual enemy."
"To see a World in a grain of sand and a Heaven in a wild flower, Eternity in an hour and hold Infinity in the palm of your hand!"