Elisabeth belép izzadtságtól elázva, s rögtön sebesült emberekkel teli gyengélkedő fogadja. Ahogy gyorsan végig futja a kezébe nyomott pad-et, látja hogy leginkább láb és kar törések, mellkason esett szúrt sebek és nyaki illetve feji sérülések vannak.
Mivel káosz van, így gyorsan kiadja a feladatokat az ápolóknak, hogy rendeződjenek a dolgok, majd a hozzá legközelebbi sérültet kezdi el kivizsgálni.
Egyik rosszból a másikba. Rémálmok után, rohanni kell a gyengélkedőre, egy csata kellős közepén. Már előre tudtam, hogy biztos nem lesz könnyű dolgom. Csata esetén sokszor telt ház van a gyengélkedőn. Így gyors léptekkel elindultam a kabinomból a gyengélkedő felé. Csak eljutni nem volt könnyű oda, mert az egész hajó rázkódott. Úgyhogy még jobban leizzadtam az úton, ha nem lettem volna elég vizes így is.
Aztán végre elértem a gyengélkedő ajtaja elé. Beérve az fogadott, amire számítottam. Betegekkel teli gyengélkedő. Alig léptem párat, mikor az egyik segédem a kezembe nyomot egy pad-et. Hirtelen azt se tudtam mit akar vele. Aztán látom, csak egy gyors jelentés a sérültekről. "Köszönöm."-mondtam neki. Szerencsére még csak könnyebb sérülések voltak. Egy két csont törés, szúrt sebek, agyrázkódás. Még volt pár ember, aki csak állt ott, mind valami ma született bárány, így odamentem hozzájuk és nekik is kiadtam a parancsokat: "Jó van emberek, elsőnek kezdjük a szúrt sebekkel. Saleen és Lily önöké a szúrt sebek. Crensaw és Stevenson önöké pedig a törések. Én pedig neki kezdek a többi sérültnek."-mondtam nekik. Majd elindultam a hozzám legközelebb lévő beteghez. Akinek egy csúnya seb volt a fején. "Kindness is more important than wisdom, and the recognition of this is the beginning of wisdom."
"We are all travelers in the wilderness of this world, and the best we can find in our travels is an honest friend."
"The average dog is a nicer person than the average person."
"Friend is someone who understands your past, believes in your future, and accepts you just the way you are."
A felsőbb vezetés és útmutatás hatására most már minden úgy működik a gyengélkedőn, mint egy olajozott gépezet. A doktor éppen végez a fejsebbel rendelkező beteggel, amikor nyílik a gyengélkedő ajtaja, és két arany egyenruhás tiszt lihegve hoz be egy harmadik eszméletlent. Láthatólag is súlyos állapotban van, így Elisabeth szól az egyik beosztottjának, hogy segítsen, majd odasiet, és felfektetteti a beteget egy bioágyra. Az egyik aranyruhás, aki behozta, rögtön magyarázni kezd, elmondja, hogy "a parancsok-helyettes képébe robbant egy EPS vezeték". Mindeközben a hajót érő rázkódások megszűnnek, és rövidesen a vörös riadó is véget ér. Egy, a beteget érő, közelebbről való szemügyre vétel és egy trikorderes vizsgálat után kiderül, hogy a férfinek súlyos plazmaégési sérülései vannak az arcán, valamint a felsőtestén, ezek mellett pedig érdekes módon belső vérzése is van; állapota súlyos, így a doktor rögtön munkához lát, kezdve a súlyosabb sérüléssel, a belső vérzéssel. Ennek ellátáshoz azonban műtét szükséges, a sérülés súlyossága miatt mikrovarratokkal kell "összefoltozni" a belső szerveket. Ezután következik az égési sérülések ellátása.
Mikor megvizsgáltam a fejsérültet kiderült, hogy nincs túl nagy baja, csak egy kis seb a fején, illetve egy enyhe agyrázkódás. 'Nyugalom, nem lesz semmi gond, nincs komoly sérülése.'-mondtam a sérültnek. Ezután a bőrregenerátorral begyógyítottam a sebet. 'Tapasztal vagy tapasztalt hányingert vagy homályos látást?'-kérdeztem a betegtől. Válaszként mondta, hogy nem, csak szédül. 'Adok 20 köbcenti vertazint, az megszünteti a szédülést.'-mondtam neki, majd be is adtam a szert.'Szóljon, ha rosszabbodna. És próbáljon meg pihenni egy kicsit.'-tettem hozzá.
Majd indultam volna a következő beteghez, de ekkor kinyílt az ajtó, és 3 ember érkezett. 2 ember egy harmadikat hozott, aki látszólag eszméletlen. 'Roset zászlós, kérem jöjjön segítsen.'-szóltam az egyik asszisztensemnek. Majd mi ketten átvettük a sérültet, és felfektettük az utolsó szabad ágyra. Elővettem a tricorderem és elkezdtem vizsgálni. Közbe az egyik tiszt elmondta, hogy a sérüléseket egy EPS-vezeték robbanása okozta.
Vizsgálat során kiderül, hogy súlyosabbak a sérülések mint ahogy gondoltam. A külső felszíni sérüléseken kívül belső vérzése is van. 'Zászlós, műtétre lesz szükség, és szükségem lesz a segítségére, kérem készüljön fel a beavatkozásra.'-mondtam a zászlósnak. És elkezdtünk felkészülni a beavatkozásra. 'Élőszőr a belső vérzést kell ellátni, ehhez mikróvarratot használunk, majd jöhet a felszíni sérülések.'-folytattam. Közbe neurális kábítóval mély altatásba helyeztem a beteget. "Kindness is more important than wisdom, and the recognition of this is the beginning of wisdom."
"We are all travelers in the wilderness of this world, and the best we can find in our travels is an honest friend."
"The average dog is a nicer person than the average person."
"Friend is someone who understands your past, believes in your future, and accepts you just the way you are."
Az előkészületek simán mentek, elkezdődhetett a műtét. A betegek többségét már ellátták, és két gépész is elment, így viszonylagos csend lett a gyengélkedőn. A lézerszike, és minden egyéb eszköz valamivel kevesebb mint egy óráig volt használatban a doktor által,az operáció többnyire komplikációk nélkül ment, bár volt egy meleg helyzet, amikor a sérült aranyegyenruhás szinuszműködése leállt, azonban sikerült helyreállítani a szinuszritmust és a műtét végül sikerrel zárult. A beteg már stabil volt, bár még néhány napig a gyengélkedőn kell majd maradnia, és utána is csak könnyített szolgálatot vehet majd fel egy rövid ideig. Mindeddig azonban még hátra volt a plazmaégések kezelése. Elisabeth éppen a bőrregenerátort kérte, amikor egy hang szólalt meg a komm-rendszeren keresztül. -Dr. Elisabeth Howard, kérem, jelentkezzen a hídon. - ennyi volt az egész, semmi egyéb tájékoztatás. Láthatóan még mindig nagy volt a rohanás a hajón, így a doktor sem habozott sokáig, egyik asszisztensére hagyta a beteg plazmasérüléseinek kezelését, és a hídra indult.
Még egyet ide, utána a hídon lesz folytatás, amint a többiek befejezték az ottani kört.
Mikor minden előkészülettel kész voltunk, végre elkezdődhetett a műtét. 'Lézerszikét'-szóltam a zászlósnak, aki a kezembe adta az eszközt. A betegnek Haemopericardiumja van, így a lézerszikével egy vágást ejtettem a szegycsontnál. A sérülés következtében a két szívburok között véres folyadék gyülemlett fel. Elsőként a vérzés helyét kellett megtalálni, hogy aztán azt be tudjuk foltozni. Csak nem volt olyan könnyű megtalálni, mert erősen vérzett. De aztán sikerült, és mikróvarrattal be is gyógyítottam a sérülést. És ekkor hirtelen leáll a beteg szíve. 'Kardiostimulátort, gyorsan.'-mondtam. Másodszori kiütésre sikerült visszahozni. Ezután bezártam a vágást is. 'Na a nehezén túl vagyunk.'- jegyeztem meg.'Most már csak az égési sérüléseket kell ellátni. Bőrregenerátort'-mondtam.
Neki is kezdtem volna ezek kezelésének, de ekkor egy bejövő hívás jött a hídról, hogy azonnal jelentkezzek ott. 'Értettem, máris indulok.'-mondtam a commba. Láttam, hogy Saleen, az egyik legtapasztaltabb asszisztensem már végzett, így szóltam neki. 'Saleen átvenné kérem, már csak az égési sérüléseket kell ellátni.'- mondtam neki. 'Engem a hídra hívtak.' Miután átadtam a beteget, kezembe vettem az orvosi táskát, és a hídra siettem. "Kindness is more important than wisdom, and the recognition of this is the beginning of wisdom."
"We are all travelers in the wilderness of this world, and the best we can find in our travels is an honest friend."
"The average dog is a nicer person than the average person."
"Friend is someone who understands your past, believes in your future, and accepts you just the way you are."
A gyengélkedő viszonylag nyugodt állapotban van, amikor a doki fáradtan és kissé megviselten az eddigiektől, belép. Pihenésre azonban nincs idő, még úgy sem, hogy a vörös riadóra, illetve a teljes harckészültségre tekintettel Elisabeth asszisztensei már felkészítették a gyengélkedőt, minden készen állt a betegek fogadására. Ahogy dr. Howard végigfuttatta tekintetét a gyengélkedőn, azt láthatta, ahogy az egyik beteg éppen egyik beosztottjával vitatkozik. Onnan, ahonnan a doki figyelt, csak foszlányokat lehetett hallani, mint "..a helyem", illetve az erre adott "nem, Önnek jelenleg itt a helye, nem pedig a...". A doktor a vitatkozó betegben felismeri az új küldetésük előtt beérkező aranyegyenruhást, akin a műtétet végezte. Már épp ő is odalépett volna, amikor is úgy tűnik, hogy beosztottja megnyerte a vitát, mert a beteg, sóhajtozva, morogva, láthatóan nem elégedetten, és különböző körülményeket említve, amikért a gyengélkedőn fekve nem tud felelősséget vállalni, de visszadől a bioágyra, és a plafonra függeszti tekintetét. Kis idő múlva lecsukott szemeiből és egyenletesen halkuló lélegzetvételeiből ítélve elalszik. A doktor mindeközben visszatette a helyére az eddig magával hordozott elsősegélytáskát, itt már nem lesz rá szüksége. Szóval miután a kis disputát beosztottja megnyerte, odalép hozzá, és jelentést kér a gyengélkedő helyzetéről. A válasz nem sokban különbözik attól, amit már az ajtóban is meg lehetett állapítani: a gyengélkedő készen áll a betegek fogadására, bioágyak és egyéb eszközök, gyógyszerek mind a helyükön. Röviden említi, hogy a beteg, akivel az imént beszélt, távozni akart, de érvekkel, és az erőtérrel, amit a bioágy köré húzhatnak, ha nem marad nyugton, sikerült lebeszélni a távozásról. Ezen felül bejött egy zászlós, akinek kiugrott a térde, de ezen kívül semmi említésre méltó nem történt amíg távol volt. A doktor bólintott, majd visszavonult a gyengélkedőn lévő irodájába, hogy amíg beteg nem érkezik, átnézze a hivatalos jelentéseket is.
Mikor a gyengélkedő ajtaján beléptem láttam, hogy legalább kevés sérült van, és azok is el vannak látva, így nyugalom van. Vagyis úgy tűnt, mert ekkor hangosabb szóváltásra lettem figyelmes. 'Jajj,ne. Remélem eltudják intézni.'-mondtam magamba, fáradt is voltam, és így egy kicsit feszült is voltam. Melegem is volt, így egy kicsit megpróbáltam az egyenruha nyakán lazítani. Nem sokat hallottam, hogy mi lehet a vita témája, csak szófoszlányokat halottam, de azt kivettem belőle, hogy valami hellyel kapcsolatos a dolog.
Nyeltem egyet, majd elindultam feléjük. Közelebb érve láttam, hogy aki a beosztottammal vitatkozik, az az akit a küldetés előtt pont elláttam. Közbe észrevettem, hogy halkul a beszélgetés hangereje, majd végül a beteg nem jó kedvvel, de megadja magát, és visszafekszik az ágyra. 'Na legalább megoldva a gond'-gondoltam, most nem sok erőm, és kedvem lett volna egy vitához. Bár szerettem, ha békesség van van a gyengélkedőn, néha kialakulnak kisebb fennakadások, főleg ha a beteg az utasítás ellenére elakarja hagyni a gyengélkedőt. De ilyenkor is megpróbálom szép szóval megoldani a gondot, mert nem szeretném ha bárki szenvedne a gyengélkedőn.
Mivel megoldódott a helyzet megfordultam, és elindultam az ajtó melletti gyógyszeres eszközökkel teli asztalhoz, hogy lerakjam a táskát. Miután ez megvolt elindultam a zászlós felé, hogy jelentést kérjek. Elmondta, hogy nem sok dolog történt amíg oda voltam, pár könnyebb sérült volt, illetve ez a kisebb vita, mert a beteg elakart menni a gyengélkedőről. Majd elmondta, hogy ha szükség lenne rá, készen áll a gyengélkedő a sérültek fogadására.
-'Köszönöm'.-Elmosolyodtam és elindultam az orvosi szobám felé. Útközbe ásítottam egyet, már elég fáradt voltam, de még szolgálatba voltam, meg szerettem volna átnézni a jelentéseket, így nem tudtam a kabinomba menni, hogy lepihenjek. Csak reméltem, hogy most nem fognak életveszélyes sérültek érkezni. A szobámba érve elmentem az asztalom előtt, ott megálltam és a computerhez fordultam: -'Computer, lép be a rendszerbe, és jelenítsd meg nekem az elmúlt 24 óra jelentéseit. Illetve replikálj nekem egy erős kávét tejjel és cukorral' "Kindness is more important than wisdom, and the recognition of this is the beginning of wisdom."
"We are all travelers in the wilderness of this world, and the best we can find in our travels is an honest friend."
"The average dog is a nicer person than the average person."
"Friend is someone who understands your past, believes in your future, and accepts you just the way you are."
Miközben a doktor magához vette a replikátorban megjelenő kávéját, a személyes konzolján megjelent a "Belépés LCARS-ba...Hozzáférés megadva, jelentések megjelenítése" felirat, majd ezután rögtön át is ugrott ezekre a jelentésekre. A jelentések egyeztek az eddig megtudottakkal, kivéve persze azt, hogy jóval részletesebbek voltak. Ezen felül csak felettébb unalmasak voltak, és sem a kávé sem segített, sem a (már-már megszokott) vörös riadó hangjelzése, Elisabeth elszundított, csak azért, hogy pár perccel később, a hajó rázkódásai ébresszék fel. Lezárta a személyes terminálját, és éppen kifelé indult, amikor az egyik asszisztense berontott a helyiségbe. -Doktornő, megtámadták a hajót, szükségünk van Önre is - és már ment is ki. Úgy tűnik a doktor reményei a nyugalmas időtöltésről gyorsan szertefoszlottak. Amikor kiért a gyengélkedőre, látta, hogy még csak pár beteg van, és őket is többnyire már ellátták. Ekkor újabb rázkódás következett, erősebb, mint az előbbi volt, majd pár másodperc múlva egy hang jött a komm-rendszeren keresztül. -Gyengélkedő, súlyos sérülteink vannak a hangárból és környékéről. Vész-transzportálást kérünk. - mondja a hang. A doktornő és asszisztensei egy-egy bioágyhoz lépnek, amin sorra rematerializálódnak a betegek. Dr. Howardhoz jutó beteg több törése, néhány kisebb, és egy nagyobb vágása van a combján. A vágást okozó tárgy, bármi is legyen, elvágta a combverőeret, a femorális artériát, a legsúlyosabb ez a sérülés. Valaki próbált nyomókötést tenni rá egy egyenruha leszakított ujjával, és viszonylag jó munkát is végzett, így egyelőre nem állt fenn a veszélye, hogy a beteg elvérzik, de a doktornak ettől függetlenül sietnie kell.
Miután kész lett a kávém a replikátorba oda léptem és elvettem azt, majd visszamentem az asztalomhoz és leültem a székre. Közbe a rendszer megnyitotta a jelentéseket. Mivel a kávé még túl meleg volt egy kicsit félretettem, és megnyitottam az első jelentést. Ami egy lábtörés volt, így ezzel gyorsan végeztem. Ezután sorba mentem a többin, mindegyik ilyen könnyebb sérülések voltak, mint amit a zászlós is elmondott. Egy két jelentés után a kávé is iható hőmérsékletre csökkent, így azt is iszogattam közbe.
Aztán így pár perc kiesett, biztos elbóbiskoltam, mert arra eszméltem hogy félig lecsúsztam a széken, és hogy az egész hajó rázkódik. A kávéból is maradt egy kicsi, és az a kezembe volt épp mikor elaludtam, így majdnem sikeresen magamra borítottam azt a keveset is amikor megrázkódott a hajó. Pár pillanatig próbáltam kiverni az álmosságot a szememből, majd kikapcsoltam a terminált, amin a jelentéseket olvastam, most már nem volt szükségem rá. Felálltam a székből, és elindultam vissza a gyengélkedő ágyai felé, de félúton belefutottam Salenbe. Olyan gyorsan kezdett el beszélni, hogy félkómásan alig bírtam felfogni mit mond. De azt megértettem, hogy szükség van rám. -'Értettem.'-válaszoltam vissza. Majd elindultam Salennel vissza a gyengélkedőre. Tudtam, hogy így a nyugis nap a gondolata szertefoszlott. A gyengélkedőbe érve láttam, hogy amíg az irodámba voltam még pár könnyebb sérült érkezett, de az asszisztenseim már ellátták őket, vagy épp most is a sérüléseket kezelik. Ekkor újra megrázkódott a hajó, mire majdnem neki estem a fal mellett álló gyógyszeres asztalnak.
Ezután egy bejövő adás érkezett, hogy sérültek érkeznek a hangár és környékéről. -'Vettem, a gyengélkedő készen áll a betegek fogadására.'-válaszoltam rá. Így elvettem az asztalról a tricorderem és vártam, hogy a sérültek megérkezzenek. Pár másodperc múlva meg is érkeztek. Odaléptem a hozzám legközelebb lévő beteghez, egy hadnagyhoz. A lábán volt egy súlyosabb sérülés. Megvizsgálva kiderült, hogy nyílt comb csont törése volt, és a nagyobb erek is megsérültek, de valaki már elsősegélybe részesítette, így talán nem vesztette olyan sok vért. Azonban kiderült, hogy a vérnyomása is leesett a vérveszteség miatt, így tudtam hogy így is sok vért vesztett. Elvágtam az egyenruha darabot amivel nyomókötést készítettek, és nekiálltam ellátni. Adtam gyógyszert a hemoglobin szintre, mert ha nagyon megnő fennáll a trombózis veszélye. Tiszta nyomókötést tettem rá, majd mikor elállt a vérzés begyógyítottam a sebet, a csontot a helyére tettem, és bőr alatti csontegyesítővel összeforrasztottam. "Kindness is more important than wisdom, and the recognition of this is the beginning of wisdom."
"We are all travelers in the wilderness of this world, and the best we can find in our travels is an honest friend."
"The average dog is a nicer person than the average person."
"Friend is someone who understands your past, believes in your future, and accepts you just the way you are."
A doktor gyorsan, rutinosan látta el a hozzá került sebesültet, a korábbi fáradtságát pedig már el is felejtette. Később valószínű nagyobb erővel fog visszatérni, de jelenleg nincs idő ezen filozofálni, mert sorra érkeznek a sérültek. Többségük sérülése szerencséjükre nem súlyos, csak néhány vannak, akik nem tudnak visszatérni állomáshelyükre ellátásuk után. A doktor persze a súlyosabb sebesültekkel foglalkozott első sorban, a könnyebb sérülteket az asszisztensei gondjaira hagyja. A lábán megsebesült hadnagy után Elisabeth a szomszédos bioágyon fekvő sérült felé veszi az irányt. Az ott fekvő fiatal alhadnagy hölgy több helyen is súlyos plazmaégési sérüléseket szerzett, bár állapota nem kritikus, mégis azonnali ellátásra szorul. A betegek mindeközben folyamatosan "ostromolják" a gyengélkedőt, és kezd kicsit szűkös lenni a helyiség, valamint a bioágyak is kezdenek elfogyni. A doktor éppen befejezi az alhadnagy ellátást (már csak a bőrregenerátorral való kezelés maradt hátra, amit a doki egyik épp arra járó asszisztensére bízott), és már indul is a következőhöz. A szeme sarkából látja, ahogy a megérkezésekor távozni akaró beteg felpattan a bioágyról, hogy egy sérültet oda tudjanak fektetni, de nem törődik vele, a szembe levő bioágyhoz siet. A betegnek úgy tűnt valami a mellkasára zuhant, ugyanis a zúzódásai mellett eltörtek a bordái, amik megsértették a szívburkot és a tüdőt is. A doktornak azonnal operációt kellett végre hajtania, és szerencséjére épp kezdett kicsit megfogyatkozni az érkezők száma, így egyik segédjét is maga mellé szólítva kezdett bele a műtétbe.
Miután rendbe hoztam a hadnagy lábát, beadtam neki egy adag fájdalomcsillapítót, és vettem egy nagy levegőt, na egy kipipálva gondoltam közbe. De frissítőnek jó volt, szinte alig éreztem már a fáradtságot. Ezek után körbe néztem, és kiderült hogy úgy 6 betegünk van eddig a gyengélkedőn. De mire idáig eljutottam, újabb 2 beteg lépett be épp az ajtón. Könnyebb sérültek voltak, így az egyik közeli asszisztensemre bíztam az ellátásukat, majd elindultam egy égési sérült felé. Ránézésre másod fokú égési sérülést szenvedett, és magánál is volt. Így nem volt túl kritikus a helyzet, de azonnali ellátásra szorult, mert ruha darabok is beleégtek a bőrébe. Fájdalomcsillapítót adtam be, majd kisebb nyugtatót, hogy könnyebb legyen ellátni. Elsőnek eltávolítottam óvatosan a ruhadarabokat a sebből, majd bőrregenerátorért indultam el, ami az egyik közeli gyógyszeres tálcán volt. Csak elég nehezen jutottam el odáig, kezdtek egy kicsit sokan lenni a gyengélkedőn.
Visszamentem az ágyhoz, és épp a mellettem lévő beteggel végzet Roset zászlós annak ellátásával, így hozzáfordultam, és megkértem hogy fejezze be helyettem: 'Zászlós, kérem fejezze be ennek a betegnek az ellátását, már csak bőrregenerátort kell alkalmazni. Én tovább megyek és megnézzem a többi beteget.' Így is tettem, elindultam a következő ágy felé. Közbe láttam, hogy kezdenek elfogyni a szabad helyek, és épp az egyik sérült átadja a helyét, pont aki annyira elakart menni a gyengélkedőről. Remélem nem megy el tényleg gondoltam, de most nem volt időm ezen gondolkozni, várt a munka. A beteg akihez odaértem eléggé pórul járt, valami ráeshetett a mellkasára, mert volt rajta egy mély seb, megvizsgálva kiderült a bordái fele is eltörött, és belső vérzése is van. Az eltört lengő borda megsértette a tüdejét. És a szív burok is megsérült. Azonnali műtéti beavatkozásra volt szüksége, így körbe néztem találok-e szabad asszisztens. Crensaw épp végzet így neki szóltam: 'Hadnagy, kérem jöjjön segítsen nekem.' Összeszedtem a szükséges eszközöket, majd neki kezdtem a beavatkozásnak. "Kindness is more important than wisdom, and the recognition of this is the beginning of wisdom."
"We are all travelers in the wilderness of this world, and the best we can find in our travels is an honest friend."
"The average dog is a nicer person than the average person."
"Friend is someone who understands your past, believes in your future, and accepts you just the way you are."
Műtét jól sikerült, a betegnek sem tüdeje, sem szíve vagy szívburka nem károsodott. Ekkor a gyengélkedőre érkezők száma megint szaporodni kezdett. Égési, mechanikai, és mindenféle sérülések ami csak megeshet. Elisabeth, miután a műtött beteg állapota már stabil volt, az új sérültek kezelésébe kezdett. Az első két páciensek égési sérülési voltak, leginkább arc és kéz tájon, a doktor gyorsan végzett velük. Ezután egy kar-, illetve lábtörés következett. Mindeközben folyamatosan özönlöttek be a betegek. Annyira sokan voltak, hogy dr. Howard kénytelen volt olyan eszköz nyúlni, amit nem feltétlenül tett szívesen, és kiadta a parancsot a gépnek, hogy aktiválja az Orvosi Segédhologramot. Miután a parancs felhangzott, meg is jelent a holografikus doktor, és feltette a kérdést . -Milyen természetű az orvosi vészhelyzet? - kérdezte. A doktornak ugyan nem volt sok ideje, de azért röviden elmagyarázta mi a helyzet, majd útjára indította az új munkaerőt. A következő beteg kezelése közben fél szemét a hologramon tartotta, de mivel látta, hogy viszonylag nagy szakértelemmel dolgozik, kicsit megnyugodott, és a még mindig a gyengélkedő ajtaján özönlő betegekre tekintett. A mostani hullámban volt a korábban a hídon tartózkodó Rico és Riddick hadnagy, mindkettejüknek csúnya égési sérülésik voltak. Arcukon fekete kis darabkák voltak, melyek jobb időkben még konzoljukhoz tartoztak. A szemük, és egyéb, érzékenyebb testrészeik szerencsére nem sérültek. A doktor Riddickhez lépett, majd egy kis nyugtató beadása után munkához is látott, míg egyik beosztottja Riddick hadnagyot kezdte el kezelni.
Nekifogtunk a műtétnek. Crensaw volt az asszisztensem a műtétnél, ő adogatta az eszközöket amit kértem. Először kéreg monitort kértem, melynek segítségével figyelhetem a műtét során a beteg agy funkcióit. Majd elaltattam a beteget, és neki kezdhetünk a műtétnek. Felnyitottam a mellkasát, majd először a szívburok ellátásával kezdtem, csak nehéz volt megtalálni a sok vértől a sérülés helyét. Mikor megtaláltam, akkor elállítottam a vérzést. A beteg vérnyomása is elkezdte stabilizálódni. Ezután nekiálltam a Traumatikus pneumothorax ellátásának is. A sérült részt eltávolítottam, majd összevarrtam. Végül bezártam a sérült mellkasát. Levettem róla a kéregmonitort, mert most már nincs szükség rá.
-'Rendben hadnagy, kérem figyelje az állapotát, és ha bármi van kérem szóljon. Én addig megnézem a többi beteget.'-mondtam Crensawnak, majd a legközelebbi beteg felé indultam. Akinek az arcán másodfokú égés volt. Ezt börregenerátorral rendbe hoztam. Ugyanezt végrehajtottam a mellette lévő betegen is.
Pár láb és kéztörés is következett. De lassan már mozdulni alig tudtam, annyi beteg kezdett lenni. Már az összes helyettesem be volt fogva. És még az is kevés volt. Így az orvosi OSH aktiválása mellett döntöttem: 'Computer, aktiváld az orvosi segédhologrammot.' Mikor elmondta a kis bevezető szövegét, tájékoztattam a helyzetről: 'Mint látja sok a sérültünk, a segítségére van szükségünk. Kezdje azoknál akinél nem lát kollégát.' Majd gyorsan tovább mentem a következő beteghez. Akinek a csuklója tört el, így elkezdtem ellátni a bőr alatti csontegyesítővel összeforrasztani. Közbe ránéztem az OSH-ra is félszemmel, de ott minden rendben volt.
Ekkor újabb beteghullám ért a gyengélkedőre. Kettő súlyos sérült volt, repesz darabok álltak ki az arcukból. Először hozzájuk mentem oda, épp ekkor szabadult fel az egyik asszisztensem, így egyiket (Rico hadnagyot) ő rá bíztam. Így én Riddick hadnagyot kezdtem el ellátni. Nyugtatót adtam be, majd nekiláttam a szilánkok kiszedésének, sebfertőtlenítésnek, végül a bőr felület rendbe hozásának. "Kindness is more important than wisdom, and the recognition of this is the beginning of wisdom."
"We are all travelers in the wilderness of this world, and the best we can find in our travels is an honest friend."
"The average dog is a nicer person than the average person."
"Friend is someone who understands your past, believes in your future, and accepts you just the way you are."