Hajó pscyhológus kabinja

AdamCross

Date: Péntek, 2013-09-13, 8:37 PM | Message # 1

Messages: 31

Reproofs:

Reputation
[ 0 ]

Not Available

Awards: 0

Előzmények

Lauren

Date: Hétfő, 2014-03-03, 9:07 PM | Message # 2

Spectre - Első-tiszt/Mesélő/STR Vezető

Messages: 109

Reproofs:

Reputation
[ 0 ]

Not Available

Awards: 1

Alan és Raisu beléptek a kabinba.
Sötét volt. Tipikus psychológusi kabin.
Alan csak úgy udvariasságból megkérdezte, kér-e valamit inni, de szokásához híven, csak udvariasság volt.
Raisu-t leültette az egyik fotelbe, aki kezdte magát egyre kényelmetlenebbül és idegesebbnek érezni. Nem is csoda, egy psychológiai felmérés nem épp egy teadélután.

Alan is nagy sokára leült Raisu-val szemben, majd hozzá is kezdtek a felméréshez.
Egyszerű kérdésekkel kezdtek, mint például Raisu gyerekkorával.

Alan- Raisu- Mesélő (ha szükséges)

AlanCromwell

Date: Szerda, 2014-03-05, 11:20 PM | Message # 3

Spectre - Psychológus

Alan Cromwell

Messages: 45

Reproofs:

Reputation
[ 0 ]

Not Available

Awards: 2

A hajón való unalmas trollkodás után végre vissza mehettem a megszokott barlangomba.
A doktornőt oda intettem hogy jöjjön ő is, mert most van időnk mint a tenger. Persze a nő úgy parázhatott mint én a hajóbalesetektől, de ez kicsit se érdekelt.

Mikor odaérkeztünk a kabinom bejáratához, előre engedtem a dokinőt, majd én is beléptem. Kicsit sötét volt, akár egy Rémán barlangba, de engem nem zavart.
Nem lett jobb a kedvem attól a gondolattól hogy most valaki miattam fossa össze magát, de kicsit azért kibillentett a depressziómból.
- Üljön le kérem. - Szóltam oda neki. A nappali részen, az ablakhoz közel volt egy dohányzó asztal, és mellette két elég kényelmesnek kinéző fotel. Igazság szerint egyiket se szerettem: egyik se volt az enyém.
Régen voltak saját bútoraim.. régen.. de mivel jöttek a dinka-idők ezért a személyes holmijaimnak vagy a hatvan százaléka elúszott az űrbe.
... legalább a Ferengi ócskások jól járnak.. majd telesírom a párnám e miatt...

- Kér inni? - Kérdeztem a lehető legbizalomgerjesztőbb arcot vágva. - Nem?.. Jó.
Megvontam a vállam, majd leültem vele szemben. Még figyelem elterelőt sem adtam neki, ez marha jó.. - Gondoltam magamban. Úgy érezheti magát, mint én mikor orvosi vizsgálatokra kell mennem.. nah jó nem úgy, de majdnem úgy...
- Khm.. - Kezdtem bele. Fogtam egy adat hordozót, hogy abba jegyzetelhessek. Felpillantottam onnan, és a nőre néztem. - Tudja nem harapok. És nem fogom mindenkinek elhíresztelni ha rossz napja volt négy évesen. Tudok titkot tartani. Kötelességem. És gondolom utána maga úgy is, cserébe lehív majd a gyengélkedőbe, úgyhogy vica-verza leszünk nemsokára... ezért fogok kedves lenni... - Hátra dőltem. - Szóval doktornő.. hol született? Milyen volt a gyermek kora? - Kérdeztem tőle.
Majd miután felírtam a kérdéseket, a szemeibe néztem és hallgattam csendben.

Keep me away from the sickbay!
I'm a psychologist trust me.

Raisu

Date: Csütörtök, 2014-03-27, 3:03 PM | Message # 4

Spectre - Főorvos

Jaksa Krisztina

Messages: 7

Reproofs:

Reputation
[ 0 ]

Not Available

Awards: 0

Nem sokkal azután, hogy beléptünk a féregjáratba Cromwell hadnagy intett, hogy kövessem őt a kabinjába...tekintve, hogy nincs dolgunk a hídon, és a gyengélkedőn is még az előző műszak tevékenykedik teljes mértékben logikus, hogy most essünk túl ezen a psychológia felmérésen...
Ahogy közeledtünk a kabin felé úgy vett rajtam erőt a felméréstől való irreális félelem...mert tudom, hogy felesleges félnem elvégre is ezen mindenki átesik egyszer...de hiába próbáltam megnyugodni, valahogy nem akart összejönni...

Amikor a kabinhoz értünk Cromwell hadnagy udvariasan előre engedett. A kabinban a sötétség uralkodott. Általában nincs bajom ezzel, de most valahogy nem volt megnyugtató...
Ezután az egyik ablakhoz közeli dohányzóasztalhoz és a mellette levő 2 fotel fele intve megkért, hogy üljek le...Miután helyet foglaltam az egyik fotelben megkínált itallal, de ez csak aféle formaság volt...
Utána megnyugtatott hogy nem harap, és hogy ami itt elhangzik az titok marad, és eszébe jutott az is, hogy majd számíthat egy orvosi vizsgálatra...az utóbbiban nem tévedett, előbb-utóbb tervezem, hogy mindenkit berendelek vizsgálatra...ez egy kicsit megnyugtatott, de nem teljesen...

Majd megkért, hogy meséljek...arról, hogy hol születtem és milyen volt a gyermekkorom.
-'Háát'- kezdtem bele miután megköszörültem a torkomat, hogy előcsaljam a hangomat.- 'A finnországi Rovaniemiben születtem. Egy családi házban nőttem fel, aminek gyönyörű kertje van. Első gyermek révén nem kis fejfájást okoztam a szüleimnek, bár úgy tudom ez természetes...Mint minden gyermek rendkívül naiv voltam és természetesen kíváncsi is...de nálam ez egy kis önfejűséggel és makacssággal is társult...
Ha én valamit a fejembe vettem azt véghez vittem akárhogy ellenezték a szüleim és akárhogyan tiltották...szóval, ha valaki azt kérdezi tőlem utólag, hogy jó gyerek voltam-e, a válaszom nem. De ezt a szüleim elég jól tudták kezelni.

Emlékszem sokat mentünk kirándulni és nyaralni. Minden nyáron elmentünk a családi nyaralónkba. Hangulatos hely egy kisebb tó mellett...Szerettem ott lenni...De gyermek korom legrosszabb élménye mégis csak ott ért...'- fejeztem be a monológomat egy halk sóhajtás kíséretében, mert nem akartam arra az élményre gondolni....

ComingSoon

ComingSoon

Mesélő: Ted