• Revolution Az új név és design ami meghozza tán a várva várt eredményt.
  • A BH és Lodestar megszűnésével, megérkezett az új hajó... Az ASF Spectre
  • Új ambíciókkal folytatja tovább a Star Trek Revolution! Reméljük a legjobbakat ezutánra is!
Új üzenetek Tagok Forum szabályoks Keresés
Archívum - csak olvasásra
Fórum » Archive » U.S.S. Lodestar - Archived » Híd
Híd
John Date: Szerda, 2013-11-06, 7:45 PM | Message # 31
Retired
John Porter
Messages: 33
Reproofs:
Reputation
[ 0 ]
Not Available
Awards: 0
Egyetlen dologra volt jó a Dominium elleni háború... hogy megtanuljam soha nem lehet megbízni bennük.
Amint a Jem`hadar hajók lőtávolba értek azonnal tüzet nyitottak ránk.

- Ezek nem értenek a szép szóból... kár lenne a számat koptatni. Standard béta elkerülőmanőver! Phaserek viszonozzák a tüzet, cél a fegyver rendszerük! -adtam ki a parancsokat

Úgy tűnt a Lodestar remekül állja még sérülten is a támadásokat de nem sokkal később úgy tűnt mégsem. 2 ellenséges hajó szemből teljes tűzerőt zúdított a hídra mire a konzolok tüzijátékba kezdtek megsebesítve több embert, köztük Rico hadnagyot. Cross parancsnok szó nélkül átvette a helyét és tette amit kellett.
A hajó állapota egyre romlott és a sérültekre való tekintettel úgy döntöttem ideje magasabb fokozatra kapcsolni.

- Rendben Jem`hadarok... ti akartátok, quantum torpedók tűz! -hangzott a parancs ezt követően egy sorozat torpedó találta el az ellenséges hajókat.
Az egyik fegyver és védelmi rendszere megbénult a másik (amelyiknek kevesebb jutott a mókából kisebb sérülésekkel futásnak eredt.
A megbénított hajó hirtelen torpedónak képzelve magát megindult felénk, épp kiadtam volna a kitérő manőver parancsot de Kirk hadnagy gyorsabb volt és már elkezdte a manővert. A hajó épphogy elsiklott mellettünk és felrobbant a Lodestar mögött enyhébb kárt téve a pajzsban.

- Szép manőver volt hadnagy. -szóltam dícsérően miközben megnyugodva dőltem hátra a székemben

A Wyominggal együtt tovább indultunk a bolygó felé, de amint transzporter távba értünk adás érkezett a bolygóról amit a képernyőre tetettem.
Az adást egy Vorta intézte felénk és valami egy tagú unióról és a Dominiumból kivállt lázadókról magyarázott majd végül a bolygóra invitált transzport koordinátákat küldve. Ekkor véget ért az adás, a Wyoming bölcs vulkánia rögtöna logikára hivatkozva az ajánlat elfogadását javasolta, kelletlenül bólintottam egyet majd kódoltá tettem a két hajó közti csatornát.

- Remélem nem csak nekem bűzlik az egész kapitány. Amint lesugárzunk egy méretes egérfogóban landolunk, javaslom készítsenek fel egy biztonsági csapatot akik le tudnak sugározni ha baj van, mi is így teszünk. És kapitány, lennt hagyja, hogy én beszéljek! -mondtam a vulkáni nőnek, mondandóm végén utalva a csillagflotta azon szabályzatára ami kimondja hogy két kapitány közül az erősebb hajóval rendelkező vezeti a közös műveleteket, főleg, hogy lennt a vulkáni igaz mondással nem sokra megyünk. Miután szétkapcsoltam a csatornát a tisztekhez fordultam.

- A főtisztek készüljenek össze, az itt maradók pedig javítsák ki a pajzsot ahogy tudják! Szükségünk lesz rá valami azt súgja... -adtam ki a végső parancsokat majd az irodámba rohantam egy phaser pisztolyért és egy tricorderért és atranszporter felé vettem az irányt.
I'm a deserter, the lone eagle in the storm
RoseKirk Date: Hétfő, 2013-11-11, 5:39 PM | Message # 32
Excalibur - Kormányos
Rose Kirk
Messages: 24
Reproofs:
Reputation
[ 0 ]
Not Available
Awards: 0
A Dominium.. soha de soha nem kedveltem őket, mert tudtam hogy megbízhatatlanok. És egy háborút is tőlük köszönhettük ami ugyan elmúlt de az érzelmek megmaradtak. 
És most mi itt voltunk, velünk szemben a hajók sokasága. 
Amint a parancsot megkaptam tettem is a dolgom, a többi részleggel együtt dolgozva. 
A kapitány parancsa volt a lényeg, nem a bolygó vagy a többi kérdés. A hajónk épsége múlt minden egyes manőveremen. 
- Béta kitérő manőver, nyugtázva kapitány. - Mondtam, majd tettem a dolgom. Ami előbb nem volt annyira nehéz node később.. De ezért is imádom ezt. 
Még szerencse hogy könnyen kezelhető a kicsike. 

Azonban pillanatokon belül változtak a viszonyok.. a hajónk megremegett, panelok égtek ki mintha tüzijáték lett volna. Nem mondom, nem állt jól a szénánk..
Hátra pillantottam egy másodpercre de szorosan a konzolra kellett koncentrálnom ha nem akartam hogy nagyobb baj történjen.
A kapitány quantum torpedók tüzelésére adott parancsot, ami jónak is tűnhetett volna de sejtettem hogy ezek után csak rosszabb jöhet. Ismertem a taktikáikat: inkább felrobbantják magukat mintsem győzelem nélkül haljanak meg.. "Győzelem az élet" .. Ha meghalnak az győzelem? Inkább nem folytattam a továbbiakat, gyorsan megtettem a szükséges kitérő manővert még mielőtt a kapitány kimondta volna a parancsot. 
- Köszönöm. - Reagáltam le a dícsérő szavakat. "Talán most egy kicsit megnyugodhatunk.. talán.."
De nem, tévedtem. Egy Vorta köszönt be és valami egészen furcsa dolgokról beszélt. 
Azt ugyan nem közölte miért támadtak ránk de azt igen hogy valami zavaros únióba vannak, de ők az utolsó bolygók abból és hogy menyünk le bővebben megbeszélni ezt. Kettőt sem tudtam pislantani de már eg is volt beszélve hogy lemegyünk, és mikor véget ért a kommunikációs csatorna nyitogatás a kapitány felénk intézett pár szót: hogy lemegyünk. 
Felálltam a konzolomtól, majd átadtam az egyik zászlósnak. 
- Nem örülök ennek hogy le kell mennem. Ez egy nyilvánvaló csapda és mi belesétálunk. - Szóltam oda a turbólift felé menet a parancsnoknak.
Lauren Date: Csütörtök, 2013-11-14, 6:20 PM | Message # 33
Spectre - Első-tiszt/Mesélő/STR Vezető
Messages: 109
Reproofs:
Reputation
[ 0 ]
Not Available
Awards: 1
Megindultunk... Tudtam, hogy már nincs vissza út, harc lesz...
Kicsit necces helyzetnek ígérkezett. Mind két hajó sérült volt, noha épségben semmi gondot nem okozott volna ez a helyzet nekünk, most vigyázni kellett.

Mint egy vízválasztó, úgy változtak a dolgok amint átléptük a lőtávolság virtuális határoló falát. Szinte azonnal kaptunk a fegyvereikből, majd a Wyoming is gazdagabb lett pár égési sérüléssel.
Kirk hadnagy kiváló kormányosként sikerrel kerülgette a legtöbb lövést, de szinte lehetetlen minden elhárítani.
Rico már a fegyvereket készítette, mikor az elülső pajzs összeomlott, s a híd színpompás kivilágítást kapott a konzolok robaja mellett. Hátranéztem, s láttam, hogy Rico megsebesült. Szinte azonnal felálltam a székemből, s odamentem. Megnéztem a pulzusát, -ami még volt- s átvettem a helyét, reménykedve hogy én nem kapok a pofámba egy ilyet...
-Captain! Elülső pajzsnak annyi, 69%-on üzemel a többi, de csökkennek! Szerkezeti integritás 72%-on, fegyverzet még működik. Phaserek és torpedók az ellenséges EPS központokra irányítva!-jelentettem, miközben hajam arcomból kifésülve próbáltam kézben tartani a dolgokat, s lehetőleg némileg viszonozni is a tüzet.
-Aye Sir! -válaszoltam, s vele egy időben el is indítottam a torpedó sorozatot. Hajónként két-két lövedék indult meg. Az egyik szinte azonnal lehalt, a másik ijjedt kutya módjára, farkát behúzva menekült.
A Wyoming-nál is ez volt a helyzet.
Egy pillanatra a pultomra néztem, készülve újabb jelentésre, de mikor felnéztem, láttam, hogy az egyik hajó felénk indult. Rose azonnal reagálva rögtön kitérő manővert kezdett, így megmenekültünk nagyjából attól ami következett... Felrobbant mögöttünk a hajó... A Lodestar megremegett, de nem lett komolyabb bajunk tőle...
Végre kicsit kifújhattam magam.
A parancs szerint Sárga riadóra váltottunk vissza.

A Wyoming-al együtt megközelítettük a közeli bolygót. Reménykedtem, hogy itt nem találunk az eddigieken kívül semmi meghökkentőt... Ám valahogy nem az én napom volt. ..
Hívás jött a bolygóról, s mily meglepő... Jem'Hadar szagú volt az egész... Legalábbis olyan téren, hogy egy Vorta hívott minket, s valami unioról beszélt aminek csak ez a bolygó a tagja...
Kéretlenül is mesélni kezdett mint egy nagymama aki rég nem látta unokáit.
Meghívott minket a bolygóra. Látszott a kapitányon, hogy nem tetszik neki, de végül is elfogadtuk, s elindultunk összekészülődni.

Mivel a kabinom a transzporter felé volt, így menet közben szedhettem fel némi felszerelést, s fegyvert.
Nem sok kedvem volt lemenni egy nyilvánvalóan csapda gyanús helyzetbe, de így szólt a parancs...
Andora Date: Péntek, 2013-11-15, 1:02 PM | Message # 34
Spectre - Kapitány/STR Vezető
Dr. Elisabeth Howard
Messages: 69
Reproofs:
Reputation
[ 0 ]
Not Available
Awards: 1
Négy Jem'Hadar hajó volt velünk szemben. Ami nem volt épp biztató, a hajó állapota miatt. Nem is vártak sokat a támadással, amint lő távba értek tüzet nyitottak ránk. Kitérő manővereket hajtottunk végre, és viszonoztuk a támadást.
De az elülső pajzs nem sokáig bírta. Újra panelek égtek ki, és emberek sérültek meg.
Rico hadnagy megint megsérült, az első tiszt előttem ért oda, még életbe volt. A parancsnok átvette a hadnagy helyét, én meg neki álltam ellátni a sebét. Szegény hadnagy ma sokat kap, de eddig mindig megúszta kisebb sérülésekkel. Most a konzol egy darabja felsértette a kezét, erősen vérzett, így nyomó kötést helyeztem rá. Majd sikerült is elállítanom a vérzést. Az eszméletét is visszanyerte.
-'Ne mozogjon, sikerült elállítanom a vérzést, de még be kell gyógyítanom bőrregenerátorral.'-mondtam neki.
Elláttam, majd tovább indultam.
Még két könnyebb égési sérült volt.

Épp ekkor megindult felénk az egyik ellenséges hajó. Kirk hadnagy gyors reflexének köszönhetően pont megúsztuk az ütközést.
-'Ezek kamikaze módba váltanak?'-reagáltam a helyzetre.
Majd a kamikaze Jem'Hadar hajó felrobbant.

Az események után visszatértem a sérültekhez.
-'Gyengélkedő, itt Elisabeth, jelentést!'-mondtam, miközben begyógyítottam az égési sérüléseket.
Mikor végeztem a hajó épp elindult a bolygó felé, és elkezdődhetett a hajó sérüléseinek a kijavítása.

Ekkor bejövő hívás érkezett a bolygóról. Üdvözöltek minket, és meghívtak minket a bolygóra.
A másik hajó kapitányával történő egyeztetés után abba maradtak, hogy lemegyünk a bolygóra.
Így a vállamra vettem az orvosi táskát és csatlakoztam a többiekhez.
"Kindness is more important than wisdom, and the recognition of this is the beginning of wisdom."

"We are all travelers in the wilderness of this world, and the best we can find in our travels is an honest friend."

"The average dog is a nicer person than the average person."

"Friend is someone who understands your past, believes in your future, and accepts you just the way you are."

Edited by:Andora - Szombat, 2013-11-16, 2:27 PM
Ted Date: Vasárnap, 2014-02-23, 5:19 PM | Message # 35
Spectre - Tac. Főtiszt /Mesélő
Edward Forrest
Messages: 79
Reproofs:
Reputation
[ 0 ]
Not Available
Awards: 0
Ahogy a csapat körül oszladozni kezdett a kékség, a Lodestar hídjának körvonalait pillantották meg, villogó vörös fénnyel megvilágítva. Megérkeztükre fittyet sem hányva Rico, a tisztek és az altisztek egymással kommunikálva irányítottak.
-Torpedók kilőve, becsapódásig két perc. - ez Rico volt, de még be se fejezte, jött a következő jelentés is.
-Pálya betáplálva, teljes impulzus. - mondta a kormánynál ülő fiatal zászlós.
-Találkozási koordináták a továbbítva a Wyomingnak. - jött a tudományos posztnál ülő alhadnagytól. Miután az érkezők feleszméltek egy kicsit, sorra felváltották helyetteseiket, akik röviden vázolták nekik a jelenlegi helyzetet. Lauren megszokásból majdnem a parancsoki székbe huppant bele, de aztán eszébe jutott, hogy jelenleg ő a főnök, így a néhai Porter kapitány helyét foglalta el. Rose megkapta a felvilágosítást az irányról és sebességről a zászlóstól, majd annak helyére ülve átvett a kormányt, eközben Riddick is felváltotta az alhadnagyot, aki tájékoztatta, hogy még várják a nyugtát a Wyomingról, már ami a találkozási koordinátákat illeti. Elisabeth-nek ekkor jutott eszébe, hogy szükség lehet rá a gyengélkedőn, és már épp indult is volna, amikor Lauren teljes helyzetjelentést parancsolt. Rose jelentette az irányt, amely a bolygótól elfelé vezetett, a lehető legtávolabb a Domínium hajóktól, teljes impulzussal, térhajtóművet kb. másfél perc múlva aktiválhatják.  Eközben megjött a nyugta a Wyomingról, így Riddick, amellett, hogy a szenzorok és egyéb tudományos rendszerek teljes épségéről tájékoztatta a megbízott kapitányt, hozzátette, hogy a Wyoming tudomásul vette a koordinátákat. Mindeközben a gépházból is felszóltak, hogy a lehető legtöbbet próbálják kihozni a hajóból, de a korábbi sérülések elég érzékenyen érintik a hajót még mindig. Ezután Rico hadnagy jelentett:
-A hat bolygóról felszállt hajóból már három elpusztult, magával víve egy csatacirkálót és három járőrhajót. A csatahajó és a maradék két csatacirkáló kiváltak a formációból, és felénk jönnek. Jelenlegi sebességgel teret tudunk váltani, mielőtt ideérnének. Kvantum torpedók becsapódnak: három, kettő, egy... - a kilátóképernyőn megjelent a bolygó képe. Először egy fényes villanás, mintha egy csillag születne a bolygó felszínén, majd a robbanás epicentrumából kiindulva "kinyílik a csillag", a bolygó körülbelül harmadát bekebelezve. De ezzel sem elégszik meg, lökéshullám formájában megindul feléjük is az iszonyatos energiát és hőt termelő robbanás mellékterméke. Mielőtt még egy parancs is elhangozhatna, a hullám már el is éri őket, belerázkódik az egész hajó. A pajzs úgy tűnik nagyjából felfogta a hatást, a normáltérben legalábbis. Amikor azonban Rose, amint elég távolra kerültek, teret akart váltani, azt tapasztalta, hogy nem tudnak. Minden jól működött, görbületi buborék mégsem jött létre. Riddick a kijelzőkre pillantva megállapította, hogy az Omega legnagyobb mellékhatásával kerültek szembe: a szubtér elpusztult körülöttük, a bolygó harmadával együtt. A Wymoming ugyanezt jelentette, Riddick pedig mindezt Laurennek. A Domínium hajók, bár hozzájuk hasonlóan megütköztek a hullámmal, továbbra is feléjük tartottak, az ütközet nem volt elkerülhető, térváltás nélkül semmiképpen. A dokinak, akit eddig lekötöttek az események, másodszorra is eszébe jutott, hogy a gyengélkedőn a helye, és gyorsan el is indult arrafelé. Lauren mindeközben kiadta a parancsokat a teljes harckészültségre, bár vörös riadó már érvényben volt.

Sorrend: Lauren, Andora, Rose, Riddick
Andorának a következő kör a gyengélkedő-n lesz, a többieknek továbbra is itt, a hídon.
Lauren Date: Hétfő, 2014-03-03, 9:27 PM | Message # 36
Spectre - Első-tiszt/Mesélő/STR Vezető
Messages: 109
Reproofs:
Reputation
[ 0 ]
Not Available
Awards: 1
Dematerializálódásunk után következett logikusan a Materializáció egyenest a hídon. Az első amit megláttam, az egyik vörös fény volt a hídon, ami arra engedett következtetni nagy logikusan, hogy vörös riadó volt... 
Körülnéztem gyorsan, csodálkozva konstatáltam, hogy tesznek a fejünkre és a megjelenésünkre, ámbár nem hibáztattam őket, dolog volt... Konkrétan csatatér közepén voltunk.

-Mindenki a helyére! -mondtam a többieknek, majd én is a helyemre mentem... Illetve mentem volna, mert elsőre a parancsnoki székbe ültem... Egy pillanatra elgondolkoztam, miért is nem stimmel ez, majd gyorsan realizáltam magamban, hogy Porter kapitány halála által, én lettem a kapitány a hajón. Gyorsan át is pattantam a kapitányi székbe. Nem volt időm és lehetőségem komolyabban elgondolkozni, mit is jelent ez, így nem is nagyon gondoltam bele, csak a helyzetet próbáltam felmérni.
-Helyzetjelentést! Mi a fene folyik odakinn? -kérdeztem, s csak hallgattam a sorra bejövő jelentéseket. 
Kevesebb szóval is beértem volna, mint egy egész estés opera, mert röviden jellemezve, vacak egy helyzet volt; nem álltunk túl jól.
Rico hadnagy a jelentése végén levezette a torpedók becsapódásának mentét, majd a kilátóernyőn megjelenő bolygót egy hatalmas villanás váltotta fel. A robbanás a bolygó harmadát megsemmisítette. Ha úgy vesszük, a molekula elpusztult. Bár lehet a döntésemmel nem értett mindenki egyet, más lehetőség nem nagyon volt, hogy biztosan elpusztítsuk. 
Azonban nem csak egy robbanás volt a következménye, hanem egy lökéshullám is. Ez lényegében nem tett kárt a hajóban, a pajzsok felfogták. Nem is ez volt a gond, hanem a térváltás lehetetlensége.
-Vettem! -válaszoltam időközben Riddick jelentésére. 
Eközben a dominium hajók továbbra is közeledtek a hajó felé. Tudtuk, az ütközet nem elkerülhető, így harckészültséget léptettem életbe.
-Teljes harckészültség! Fegyvereket és pajzsokat maximumra! Ha már idáig eljutottunk, nem adjuk fel!
Andora Date: Szerda, 2014-03-05, 8:09 PM | Message # 37
Spectre - Kapitány/STR Vezető
Dr. Elisabeth Howard
Messages: 69
Reproofs:
Reputation
[ 0 ]
Not Available
Awards: 1
Miután felszedtek minket a bolygóról, a hídon materializálódtunk.
Elmondták a helyzetet.
Majd a kapitány kiadta a parancsot, hogy mindenki induljon a helyére. Ekkor jöttem rá, hogy nem itt kéne ácsorognom, hanem el kéne indulni a gyengélkedőre. El is indultam volna a turbólift felé, de ekkor hallottam a kapitány parancsát, hogy "Helyzetjelentést!", de tudtam hogy most nem igazán tudok mit jelenteni, mivel én is most értem fel a hajóra, és még semmi jelentést nem kaptam. De azért megálltam útközbe, de nem szólt semmit a kapitány, hogy nem jelentettem. Közbe a kilátóernyő vonta el a figyelmem, amin épp a bolygó 1/3-a elpusztul a robbanás hatására, és egy lökéshullám jött felénk, amit sikeresen felfogott a hajó pajzsa.
Aztán pár perc múlva jöttem rá, hogy hova is készültem indulni. Így most már tényleg elindultam a turbólift felé.
"Kindness is more important than wisdom, and the recognition of this is the beginning of wisdom."

"We are all travelers in the wilderness of this world, and the best we can find in our travels is an honest friend."

"The average dog is a nicer person than the average person."

"Friend is someone who understands your past, believes in your future, and accepts you just the way you are."
RoseKirk Date: Szombat, 2014-03-08, 6:53 PM | Message # 38
Excalibur - Kormányos
Rose Kirk
Messages: 24
Reproofs:
Reputation
[ 0 ]
Not Available
Awards: 0
Miután materializálódtunk rögtön felfogtam hogy miről van szó. 
Vörös riadó fényei égtek, Rico üvöltözött folyamatosan hogy torpedózzunk. Nem játék volt a helyzet, valahogy jobban megnyugtatott hogy Lauren vette át a staféta botot.
Kérés nélkül vettem az irányt a kormányhoz, kitessékelve a zászlóst a helyemről. Gyors felvilágosítás után már minden a legnagyobb rendben ment, már ha lehet egy ilyen helyzetben rend.
 
A hajót könnyedén szokásosan irányítottam, a lökéshullámokat is jól vettem és ahhoz képest hogy ramatynak tűnt a helyzetünk úgy éreztem mégsem vagyunk menthetetlenek, pedig a Dominiumot nem úgy ismertem a könyvekből hogy könnyedén adnának fel. 
A hajónk remegett egy kicsit, Rico meg folyamatosan beszélt, én meg nem hallottam a felét sem mert nem érdekelt.. a hajó volt abban az esetben az első és a rajta tartózkodók. Egyetlen rossz manőver és mindenkinek vége, ezt én is jól tudtam. 

Mikor azonban el akartam pucolni a közeledő robbanás miatt, a  hajó nem volt rá képes. Minden jól ment, kétszer is lecsekkoltam de semmi. 
- Nem tudunk menni...  - Motyogtam zavarodottan. - az ég tudja miért.. - Rico ekkor szólt hogy valami van a görbületi térrel.. totálisan megszűnt. 
- Jajj de jó.. - Sóhajtoztam. Nagyon meg voltam zavarodva, de próbáltam nem kimutatni.. egy ilyen helyzetben ha eléri a hajót a lökéshullám.. de bele sem mertem gondolni..
Riddick Date: Hétfő, 2014-03-10, 8:27 PM | Message # 39
Retired
petya deki
Messages: 9
Reproofs:
Reputation
[ 0 ]
Not Available
Awards: 1
Mi után matearializáldás végbe ment rögtön a jól ismert vörös riadó hangja és fényei lettek kivehetőek mindanyiónk számára.
Rico osztotta a parancsokat ahogy a nagy csillag flottás könyvben valamikor meg írták miután a helyettes kapitány kisebb kitérővel el foglalta helyét helyzet jelentést kért és miután mindenki a helyére kászálódott kis vártatva meg is kapta azokat.

Jelentés rám eső része így szólt:
Kapitány minden rendben a rendszerekkel de a Wyoming még nem jelzett a koordinátákkal kapcsolatban.
Néhány pillanat múlva jeleztem a kapitánynak hogy a Wyoming is készen áll az indulásra a meg adott koordinátákra.

Folytak az események jelentések hangzottak el majd megtörtént az amitől tartottunk a két torpedó hatására a bolygó egy része elpusztult ami nem is lenne gond mert a lökés hullámot is felfogta a pajzs mint a robbanást de annak hatására korántsem volt semmi bele szólása a pajzs hatáskörének mivel a subtér teljes mértékben megsemmisült.

Kapitány mint mindannyian tapasztalhattuk a szubtér meg semmisült az omega robbanás során és ez által nem tudunk teret váltani. -Jelentettem
Ted Date: Kedd, 2014-03-11, 7:18 AM | Message # 40
Spectre - Tac. Főtiszt /Mesélő
Edward Forrest
Messages: 79
Reproofs:
Reputation
[ 0 ]
Not Available
Awards: 0
Miután a híd újra rendeződött és a jelentések is befejeződtek, Lauren kapcsolatot kért a Domínium hajókhoz. De még csak fel sem készülhetett a tőle idegen diplomáciára, mert Riddick körülbelül harmadik próbálkozás után jelentette, hogy a hajók nem fogadják az adást. Ahogy az várható volt. A feléjük tartó csatahajó és két csatacirkáló egyre  közelebb ért, utóbbiból egy a Lodestar és egy a Wyoming felé, a csatahajó pedig a kettő között, hogy a Föderációs hajók ne tudjanak menekülni, illetve hogy szükség esetén annak a hajónak segítsen, amelyik jobban rászorul. Az egymással harcoló öt Domínium hajó ádáz csatát vív kicsit távolabb, a bolygóról felszállt erők vesztésre állnak. Néhány pillanat néma csend után a Domínium hajók lőtávolba érnek, és azonnal tüzet nyitnak, szinte egy időben Lauren "kitérő manőver" parancsával együtt. Rose először élesen elrántja a kormányt, majd Alfa kitérő manővert hajt végre. Ahogy a fázisolt polaronfegyverek sugarait kerülgetik, már fel is hangzik a következő parancs a tűz viszonzására, amit Rico azonnal meg is tesz. Néhány másodperc múlva, amint feltöltődtek a fézerek és a torpedók is készen álltak, a kilátóképernyőn a sápadt lila szín egyeduralmát megtörte a narancssárga. Ezzel egy időben három fotontorpedó is megindult a cél felé, melyből ugyan kettő célt tévesztett, az utolsó eltalálta a hajót, az egyik fézersorból kitörő energianyalábbal együtt. Eközben Riddick, aki mindeközben titkosított csatornára váltott, elmondta, hogy a Wyoming azt jelenti: ők is tűzharcba bonyolódtak a támadókkal. Még mielőtt Lauren reagálhatott volna a hírre, az egész hajó megremegett, ahogy találat érte. Rose ugyan mindent megtett, a végtelenségig egyértelműen nem húzhatta. Azonban a pajzs egyelőre kitartott, és a Lodestar épnek nem mondható állapotban is nagyon is jól tartotta magát. Rose elfordította a hajót, és amint pozícióba került, a hajó fézersoraival oldalsortüzet bocsátottak a másik hajóra, majd rögtön továbbfordultak, és a hátsó torpedóvetők teljes szórással lőtték ki a fotontorpedókat. Azonban mindezzel egy időben a másik hajó is támadott, és talált. A Lodestaron újabb rázkódást érezhettek utasai, ezúttal erősebbet, mint legutóbb. Nem sokkal később jött is a jelentés a taktikai pultnál álló Ricotól, a tati pajzs levált, a hangár és több alsó fedélzet károsodott. Mindezek ellenére a Lodestar állt jobban, minden korábbi és mostani kárt is beleszámítva. Lauren újabb döntés elé került: megpróbál gyorsan véget vetni a harcnak, például megkínálva a másik hajót egy-két kvantumtorpedóval, vagy biztonságra játszik, és továbbra is védekezés közben támadnak vissza.

Ahogy az nálam lenni szokott, Lauren meghozza a döntését, kiadja a parancsokat, a többieket pedig megkérem, hogy ez is jelenjen meg a válaszukban.
Sorrend:Laruen, Rose, Riddick
Lauren Date: Vasárnap, 2014-03-16, 4:29 PM | Message # 41
Spectre - Első-tiszt/Mesélő/STR Vezető
Messages: 109
Reproofs:
Reputation
[ 0 ]
Not Available
Awards: 1
Megvoltak a jelentések, amik nem voltak túl bizalom gerjesztőek ebben a helyzetben, de még épp tűrhetőek voltak
Mivel elég húzós volt a helyzet, gondoltam megpróbálkozok egy tőlem idegen dologgal, felhívom őket.
-Csatornát! -mondtam de nem fogadták a hívásom. Valahogy sejtettem is, hogy ez lesz belőle...
A Wyomin és a Lodestar is hamarosan egyedi célponttá vállt egy-egy církáló, s még segítette őket egy csatahajó is.

A visszább lévő hajók sem tétováztak. Lőtték egymást mintha csak muszáj lenne...
Nem sokat stírölhettük azonban őket, mert a mi támadóink lőtávolba érkeztek.
-Kitérő maneuver! -mondtam, amire azonnal bele is kezdtünk egy Alpha-ba.
-Tüzet viszonozni! -adtam ki a következőt, amire a fegyverek fényei rögtön gusztustalan színűre festették a hidat különös fényjátékukkal.
Pár torpedót is kilőttünk rájuk, amiből azonban csak 1 talát célba.
Riddick jelentette, hogy a Wyoming sincs épp nyugodt körülmények között.
Nem tudtam mit szólni rá, mert beleremegtünk a helyzet izgalmába... eltaláltak.
A pajzs bírta és a hajó is viszonylag jól állt, de kezdett a helyzet kilátástalanná válni. Sosem gondoltam volna, hogy a kvancos federációnak halok meg...
Egyre csak lőttük a hajót és kaptuk is szép szerivel a találatokat. Újból remegtünk. Hátsó pajzsunk megadta magát. Fedélzeti károk... Van még valami? 
Így is azonban jobbak voltunk mint a másik fél.

Mivel a végtelenségig nem húzhatjuk a dolgot, előbb utóbbi úgy is lelőnek ha nem támadunk, muszáj válaszolnunk.
-Kvantum torpedókat készenlétbe! Csikizzük meg őket...!!!
RoseKirk Date: Hétfő, 2014-03-31, 5:26 PM | Message # 42
Excalibur - Kormányos
Rose Kirk
Messages: 24
Reproofs:
Reputation
[ 0 ]
Not Available
Awards: 0
Reméltem majd válaszolnak a hívásra de erről szó sem volt, és mintha ez lett volna minden kedvtelésük csak tüzeltek egymásra. 
Ahogyan elnéztem a dolgot, valahogy - talán megérzés vagy valamiféle ötödik érzés folytán - a kezem már azon a gombsor felett volt ami az Alpha kitérő manővert eredményezi. 
Csak figyeltem, a vörös riadó fényeiben, majd a kapitánynak ki se kellett mondania volna a szavakat. Viszont abban a  másodpercben mikor meghallottam a " kitérőmanőver" szó elejét, már tettem is a dolgomat. 
Nem ment nehézkesen, hisz elég tapasztalt voltam de az is igaz ha akár egy százaléknyi kalkulációs tévedésem lett volna könnyedén nekivezethettem volna a hajót bárminek. 

Mivel ez nem történt meg és az adrenalin is elég jól tette a dolgát a szervezetembe, ezért a kitérőmanővert végre is tudtam vinni.
Azonban nem álltunk meg ennyire mert mi is tüzet eresztettünk. Akkor történt meg a nem minden napi dolog; figyelnem kellett hogy a taktikai tisztünk hogyan tüzel. 
Ugyanis az oldalsó phaserek akkor inkább a legtökéletesebbek, akkor tudnak a leg-ütő képesebbek lenni ha a hajóval oldalazva megyünk, vagyis megdöntöm azt kissé.
Figyelve ezt, így is tettem. Szinte éreztem a hajó mozgásának minden kis rezzenését, bár lehet más nem, de minden pilóta megérzi azt. - legalábbis ezt gondoltam.
Ted Date: Szerda, 2014-04-02, 6:08 PM | Message # 43
Spectre - Tac. Főtiszt /Mesélő
Edward Forrest
Messages: 79
Reproofs:
Reputation
[ 0 ]
Not Available
Awards: 0
Ahogy Lauren parancsa elhangzott, Rico pár mozdulattal elintézte a kvantumtorpedók betöltését, miközben Rose tovább fordította az Lodestart, hogy orral nézzel ellenfél felé. Amint ez megtörtént, Rico elindította útjára a torpedót, a lila és narancssárga színkavalkádba két kék pötty került. Ekkor azonban nem várt fordulat történt: az eddig parkolópályán lévő csatahajó bemozdult a Domínium cirkáló elé, pajzsaival felfogva a torpedókat. A Lodestar egyre rosszabbul állt, hiszen most már nem egy, hanem két olyan ellenféllel álltak szemben akik teljes épségében is nagy veszélyt jelentettek volna, nemhogy a mostani állapotában. Ahogy a sápadt lila sugarak nagyobb számban kezdtek mutatkozni, a kormányos delta ötös kitérő manővert kezdett meg. Bár nem volt teljesen hatástalan, teljesen hatásos sem: a két tüzelő hajó energiasugarait nem lehetett mind kikerülni, a pajzsok gyengülni kezdted. Persze a Lodestar sem fukarkodott, a sárga energianyalábok továbbra is a sérült cirkálóra összpontosítva tüzeltek. Ekkor kezdődtek a gondok: bár Rose manőverei jók voltak, a végtelenségig nem ódázhatta: a Lodestar újabb pajzsa vált le. A híd szikraesőbe burkolózott a konzoloktól, több sérültet hagyva maga után, mint Riddick és Rico hadnagyok. Egy-egy altiszt felugrott, hogy felváltsa őket, míg egy másik a kommunikátorát megérintve hadarni kezdett, valószínűleg a gyengélkedőnek. A géphang közben ismereterjesztőset kezdett játszani.
-Lék a kettes és hármas fedélzeten. Vészhelyzeti erőterek működőképesek, lékek lezárva. Pajzs 31%-ra esett, fézerek energiája 6%-al csökkent. - a helyzet nem volt rózsás, és ez még a fele sem lehetett, tekintve a két támadó hajóra. Lauren fejében másodszor is felszólalt a vészcsengő és már épp a hajó kiürítését fontolgatta, amikor felcsendült a géphang miszerint "Behatalás riadó!", majd egy másik kétségbeesett hang szólalt meg a kommrendszeren keresztül.
-Itt Larsen hadnagy a hídnak. Jem'Hadarok jutottak be a hajóra, 4-es, 5-ös, 6-os fedélzet! Megpróbáljuk feltartóztatni őket. - és az adás megszakadt, épp amikor a taktikai pultnál ülő altiszt kilőtt egy kvantumtorpedót. Talált is, lebénítva a cirkálót, ezzel egy időben azonban egy torpedó becsapódott a Lodestarba is.
-Burkolatkár az 5-ös fedélzeten, vészhelyzeti erőterek nem válaszolnak. Figyelem! A pajzsok energiája 14%-ra csökkent, burkolatintegritás 59%-on, térhajtómű üzemen kívül. Figyelem! Meghibásodás a reaktormagban! Reaktormag hasadásig 15 perc van hátra. - mondta a gép. Közben felszóltak a gépészettől, hogy semmit nem tudnak tenni, még a mágneses reakciógátlók sem használnak. Laurennek nem maradt más választása, elrendelte a hajó kiürítését, mire a géphang rögtön rákezdett.
-Figyelem, hajót elhagyni! Ismétlem, hajót elhagyni. Minden személy induljon el bázishelyéhez legközelebbi mentőkapszulához. A hajó 13 percen belül megsemmisül - mondta a hang. Eközben Lauren felvette a kapcsolatot az előbb felszólt hadnaggyal, hogy biztosítsák az utat a gyengélkedőtől a hangárig, valamint a lehető legtöbb mentőkabinig. Ezután pedig felszólított mindenkit, hogy távozzon.

Sorrend: Lauren, Rose
Rose-on a vilag szeme ezúttal, dönthet, hogy Laurennel marad, vagy engedelmeskedik a parancsnak.
Lauren Date: Szombat, 2014-04-05, 9:11 PM | Message # 44
Spectre - Első-tiszt/Mesélő/STR Vezető
Messages: 109
Reproofs:
Reputation
[ 0 ]
Not Available
Awards: 1
Szinte a szavaim elhangzásával egy időben töltődtek be torpedók, míg mi tovább fordultunk a kanyarban.
Mikor már megfelelő irányban voltunk, a torpedók meg is indultak a céljuk felé.
Már eléggé eltávolodtak tőlünk a kis kék fénypontok, mikor a csatahajó megindult s eltarolta a torpedóinkat.

Nem álltunk túl jól... Egyre több ellenség nézett farkasszemet legyengült hajónkkal. 
Folyamatosan tüzeltünk, de úgy tűnt semmit sem érnek... Kezdtem kifogyni minden fajta ötletből. 
Közben kitérőmanőverekbe kezdett a hajó. Ez sem segített sokat.. A pajzs folyamatosan gyengült, majd végül levált. 
Nem kellett sok idő hozzá, hogy közelről szemléljünk meg egy újabb tűzijátékot. Sérültjeink voltak, nem is kevés...
Gyorsan felváltották a sérülteket, ám kezdtem úgy érezni, veszett játszmát játszunk...

A computer is már az agyamra kezdett járni, mikor átváltott Discovery Channel-be... A kis helyzetmegállapítása nélkül is jól tudtuk, hogy mindjárt vége a hajónak... Átvillant az agyamon a kiürítés gondolata, ám ezt megzavarta a "Behatolás riadó!" szövegezetű komputer beszólás...
Rögtön jött a jelentés Larsen-től, hogy Jem'Hadarok jutottak a hajóra több szinten is... Az adás sajnos megszakadt, így többet nem nagyon tudtunk meg a helyzetről, de már biztos voltam benne, hogy a Lodestar nem fog hazatérni... De valószínűleg mi sem, ha csak nem teszek valamit...

Újabb sérüléseket kaptunk, s a statisztika újból lejjebb csúszott... Ekkor már tehetetlenségemben a híd közepén álltam két cselekvés közepette halál komoly arckifejezéssel... Tudtam, hogy ennek a dolognak egy hatalmas robbanás lesz a vége... Nem odázhattam el a dolgot...

-Computer! Önmegsemmisítés! Visszaszámlálás 13 perc!
Amint ezt kimondtam, a computer is féktelen fecsegésbe kezdett. Nekem pedig nem volt már más dolgom, mint mindenkit kitoloncolni a hajóról.

-Larsen! -nyomtam rá a kommunikátoromra- Biztosítsanak szabad utat a gyengélkedőtől a hangárig! Elhagyjuk a hajót! -mondtam, majd a komm rendszer gombjára nehézkedtem rá a kapitányi szék karfáján.
-Itt a..... Helyettes kapitány! Mindenki hagyja el a hajót! Ismétlem, hagyja el a hajót! 12 perc múlva már csak múlt lesz a Lodestar! -mondtam majd az egyetlen hídon ülőre néztem...

-Kirk hadnagy! Hallotta a parancsot!!! Menjen! -adtam parancsba, s csak vártam hogy megmozduljon...
RoseKirk Date: Vasárnap, 2014-04-20, 10:17 PM | Message # 45
Excalibur - Kormányos
Rose Kirk
Messages: 24
Reproofs:
Reputation
[ 0 ]
Not Available
Awards: 0
Úgy éreztem ez lesz a hajónk egyik legrázósabb kalandja és már vártam hogy vége legyen. 
A remegés egy dolog volt, de fedélzeti kompjúter nem akarta abbahagyni a pánikot. És egyre csak rosszabb dolgokat mondott be. 
Lék, károk, súlyos kárak. Akármit is tettem mi csak rosszul jártunk. A vesztünk közelgett, segítség nem volt.
A kapitánynak gyorsan kellett döntenie..

Ekkorra már nem tudtam mást tenni, csak kitérő manőverekbe kacsázni az űrbe.. felelősségemben állt helyesen tenni mindezt az emberek biztonsága végett de az esélyeink apadtak és... a hátam mögüli zajokból ítélve nagy valószínűséggel a halál várt vagy várhatott már csak ránk. 
Gondterhes lélegzeteket vettem, aztán hirtelen mintha a sok hang közül a kapitány szólalt fel. Hajót elhagyni..és önmegsemmisítés..
Habár sejtettem hogy ez lesz, mégse akartam hinni a fülemnek. Utoljára álltam fel, lassan elindultam a turbólift felé.
Ahogy megálltam ott, hátra pillantottam: a híd lepukkant állapotban volt, a főképernyőn lévő hajók a rémálmomba jutottak volna eszembe. Szomorkásan fogtam az ajtó-és a lift közti részt a remegések közben, és a könnyek csorogtak le arcomon.
- Kapitány! Kapitány, jöjjön, itt már nincs mit tenni.. Lauren! - A kezemet nyújtottam, és vártam hogy jöjjön. - Addig nem megyek el míg ön nem jön. Nem engedem hogy meghaljon!
Fórum » Archive » U.S.S. Lodestar - Archived » Híd
Keresés:

ComingSoon

No info

Read more...

ComingSoon

No info

Read more...

Mesélő: Ted

No info yet

Read more...