A Lodestar lassú első léptekkel indult neki a gyorsulás folyamatának. Érezni lehetett szinte a stabilizátorok hatása ellenére az tolóerőt, amit a hajtóművek keltettek, s amivel eme hatalmas lény előre mozgásba kezdett. Pillanatok alatt irányba állt a hajó, s egyre csak közeledett a Klingonok felé.
A Klngonok, szokásukhoz híven, nem törődtek a figyelmeztető hívással, hanem azonnal a hajónak rontottak. Kezdetnek 1-1 torpedót lőtt mind három ragadozó madár a Lodestar-ra, aminek a pajzsa kissé meggyengült, de jól állta a strapát. Nem is kellett ennél több, elhangzott a Kapitánytól a tűzparancs minden fegyverrel.
A híd vörösbe borult a kijelzőt elborító fegyverfényektől ahogy torpedók és phaserek tüze záporozott a klingonokra. Az egyik hajó túl közel jött, s az összes torpedó belé csapódott, amire az felrobbant, izzó törmelékzáport zúdítva a Lodestar-ra. Épp hogy csak sikerült Kirk hadnagynak kikerülni egy nagyobb darabot, mielőtt az felnyársalta volna a Sovereign osztályú hajót.
Porter kapitány, Riddick hadnaggyal megpróbált egy újabb üzenetet küldeni a klingonoknak, s közben a hajó megrázkódott. Egy újabb torpedó találta el a hajót, s a disztruptorok tűzerejével együtt ez utóbbi támadás levágta az elülső pajzsot, ám már elég közel voltak hozzájuk, hogy ne kelljen szembe menni, így nekikezdhettek a harci manővereknek. Még ekkor sem érkezett semmi válasz a klingonoktól, de több áldozatot sem akartak, így a kapitány parancsot adott a hajók lebénítására, megsemmisítésük helyett.
John->Riddick->Rose->Lauren->Mesélő
John:
Hamar oda értünk a klingon hajókhoz amik se szó se beszéd tüzet nyitottak ránk, habár ostoba módon rögtön torpedókkal kezdtek amik meg se kottyantak a sovereign osztály erőss pajzsának. - Nyissunk tüzet minden phaserágyúval és photon vetővel! A quantum vetőt tartogassuk a vezér hajónak. Amint tiszta a cél kilőheti a teljes sorozatot! -adtam ki a parancsot Rico hadnagynak Nem sokkal később a torpedó sorozat telibe kapott egy túl közel merészkedő ragadozó madarat mire az felrobbant és a törmelék java pont belénk csapódott volna de szerencsére Kirk hadnagy éberségénk köszönhetően pont elsuhant a Lodestar mellett a törmelékhalom. - Na jó elég ebből, nyjsson ismét egy csatornát a klingonok felé! -szóltam Riddick hadnagynak megelégelve a helyzetet. Amint a hadnagy jelezte hogy a csatorna nyitva el is kezdtem mondókámat. - Klingon hajók itt úja a föderációs hajó kapitánya. Szüntessék be a tüzet, nincs esélyük. A kikísérő ajánlatom még él maguk irányába de roncsokat nem fogok visszavontatni a klingon űrig. Adás vége. -fejeztem be végül. Ekkor egy ügyesebb manőverrel a klingon hajók szétlőtték az elülső pajzsunkat. A figyelmesztetésre azonnal adtam ki az új parancsokat. - Kitérő manőver forduljunk el tőlük, legyenek a hajó jobb oldalán! Állítsák helyre az elülső pajzsot!
Mérlegelve a helyzetet a hajók megbénítása mellet döntöttem. - Cél a hajók energiaelosztója, bénítsuk meg őket! Zárjuk le gyorsan kevés vérontással.
Riddick:
A klingon hajót azonnal támadásba lendültek mi pedig vissza vágtunk rendesen de a kapitány szólt hogy megelégelte a fölös csatározást és kérne egy csatornát feléjük. A parancs ki lett adva én egy biccentéssel jeleztem hogy mondhatja amit akar. Köntörfalazásnak nem volt helye mert szó szerint közölte velük hogy adják meg magukat mert nem akar vérontást fölöslegesen. -Uram...- kezdtem volna mondani mire a parancsnok helyettes le intett biztos azért mert gondolta mit akarok mondani. Fél percen belül újból tüzet nyitottak ránk a kapitány kiadta a bénításra a tűz parancsot.
A kapitány szinte alig juthatott szóhoz már a Klingonok tüzelni is kezdtek ránk. Nem mintha mást vártam volna. Csak azt produkálták mint a legtöbb Klingon. Bár felrémlett bennem egy kérdés hogy miért támadnak ránk vajon úgy döntöttem hogy jobb lesz folytatni a koncentrálást a panelre, és annak jelzéseire mint hogy spekulálgassak a Klingonok szokásain. Előre hajoltam és magabiztosan vezettem le egy kitérő manővert mikor az egyik Klingon hajó kis darabokra hullott szanaszét. A többi folytatta az önkínzást. A Lodestar egy hatalmas behemót volt az űrben de a kezeim közt úgy éreztem folyton hogy megszelidült, és ez a hatalmas behemót vérszomjas ragadozóként teszi a dolgát. - Kitérő manőver, nyugtázom kapitány! - Reagáltam a parancsra nyugodt hanggal, mert magamtól is tudtam mindezt.
A fegyverek ugyan az energia elosztókat támadták, de valahogy még sem tűnt normálisnak amit történik. Mintha az energia elosztó berobbant volna. Egy energia hullám terjedt szét a hajón amitől annak minden fénye, pár másodpercig vakítóan erős fénnyel világított majd felrobbant. A másik hajó ezt látván, a klingon harcmodortól eltérően, felrobbantotta a közben hozzájuk sodródott transzport hajókat elterelésképp, majd teret váltva, elugrott....
Az üres térben, csak egy roncsmező maradt a rövid és sikertelen akció után...
A tisztek a hídon, nem hittek a szemüknek, és kissé sokkolta őket, hogy ilyen könnyen elveszett az egész... Ekkor viszont, Riddick hadnagy mondta, hogy nem volt senki a hajón. Robot vezérlésű volt, de a rakomány odaveszett...
Megkönnyebbült mindenki, majd szinte azonnal egy üzenet jött.... Egy üzenet, egy új küldetéssel... . . . A küldetést a következő story végéig befagyasztom, s Ted következik a történetével!
.. üzenet jött, igen, amit természetesen Riddick hadnagy vett észre először, akinek konzolja egyes prioritású üzenetet jelzett a Csillagflottától, és ezt jelentette is. Rose mindeközben megállította a hajót, hiszen további manőverekre nem volt szükség. Riddick, a parancsra a kilátóképernyőre tette a hívást, amin egy férfi jelenik meg, admirálási egyenruhában, flottaadmirálisi rangjelzésekkel. A férfi nem vesztegette az időt bemutatkozással, rögtön a közepébe vágott. -A U.S.S. Lodestar csillaghajónak: azonnali hatállyal életbe lépő új parancsokat kapnak, jelenlegi küldetésüket felfüggesztjük. A lehető legnagyobb sebességgel a megadott koordinátákra kell menniük, ahol a U.S.S. Wyoming védelmét és kíséretét látják majd el. Részletes eligazítást a helyszínen kapnak, Brooks admirálistól, aki külön kérte, hogy a helyszínre érkezve minden főtiszt a hídon legyen jelen az eligazításhoz. Csillagflotta Parancsnokság vége - hangzott a tömör üzenet. A hirtelen érkezett új parancsok mindenkit megleptek, azonban leginkább az altiszteket, akik közül néhányan halkan sutyorogtak az új fejleményekről. Ekkora a vörös riadóra már nem volt szükség, így a kapitány lefújta azt. Rögtön ezután a gépház jelentette, hogy a pajzsot helyreállították, a karbantartók pedig már dolgoznak a javításokon, és körülbelül egy óra múlva kész is lesznek minden javítással. Ezek a jelentések, parancsok lévén, Laurenhez futottak be először, így ő jelentette a kapitánynak. Ekkor Riddick hadnagy jelezte, hogy az említett koordináták megérkeztek, valamint, hogy továbbította őket a kormánynak, ahova ezek meg is érkeztek. Az út körülbelül másfél órásnak ígérkezett. Ekkor újabb jelentés érkezett, a gyengélkedő is jelentkezett, jelentve hogy egy súlyos, és több könnyű sérültjük van, utóbbiak hamarosan újra szolgálatra készek lesznek. Rövid csend következett, majd a parancsnok kiadta a parancsot a hajó a megadott koordinátákra állására, és a kapitányra várt, hogy kiadja az indulási parancsot, amit utóbbi meg is tett. Rövidesen a Lodestar teret váltott, és gyorsan haladt az új célja felé.
Sorrend: John, Riddick, Lauren, RoseKirk, majd újra mesélő
Sürgős üzenet érkezett a flottától amit Riddick hadnagy rögtön a képernyőre is tett. Semmi bemutatkozás semmi formális időhúzás az admirális bele is vágott a közepébe. Ismertette velünk új küldetésünket vázlatosan. Figyelmesen végig hallgattam a parancsokat majd amint az üzenet végére írtunk adtam is a parancsokat.
- Hallották az admirálist, tegyék amit kell! - Mr. Riddick, jelezze a parancsnokságnak, hogy vettük az adást és amint készen állunk már indulunk is a cél koordináltakra.
Ekkor tűnt fel hogy a vörös riadót jelző fények még aktívak, szóval a vörös készültség is érvényes immár teljesen fölöslegesen.
- Vörös riadó vége, kapcsolja le valaki ne stresszlejük fölöslegesen az újoncokat.
Alig, hogy kimondtam érkeztek is a jelentések a hajó különféle rendszereinek állapotáról. Jó hír volt, hogy alig egy óra és a hajó újra teljesen készen áll az új kalandokra. Egy biccentéssel jeleztem, hogy tudomásul vettem a jelentéseket. Ekkor el is bambultam egy picit de nem is volt rám szükség hiszen a főtisztek mindent megoldottak egymás közt. A fejemből való üres bámulásból csak az zökkentett ki amikor jelezték hogy a hajó térváltásra kész és már csak a formális engedélyemre vár a kormányos, hogy indulhassunk.
- Padló gázt neki, induljunk! -adtam ki a parancsot I'm a deserter, the lone eagle in the storm
A Klingonok felrobbantották a szállítóhajókat de kis meg könnyebüléssel jelentettem a kapitánynak hogy semmi élet után maradt jel nem található a körzetben rajtunk és a gyorsan távozó Klingonok-on kívül szóval minden valószínüséggel robotizállt hajók voltak.
Közben egy egyes prioritású üzenet futott be a parancsnokságról amit jelentettem is és a kapitány jelzésére a képernyőre kapcsoltam.
Egy Admirális rang jelzésű fickó jelent meg a képernyőn és minden bemutatkozást mellőzve közölte a szituáció.
Az üzenet tömör de lényegre törő volt John kapitánytól kaptam a vissza jelzési parancsot rögtön küldtem is a megfelelő prioritású üzenetet.
A kapitány körbe tekintett a még kicsit zaklatott legénységen de gyorsan rá is jött hogy miért is nézünk rá oly furcsán kiadta a parancsot hogy vörös riadó vége.
-Uram kommunikáció és minden rendszer fél órán belül minimum kész legfeljebb 1 óra. Különösebb szó váltás nélkül egyszerre hangzott el 1 órán belül a jelentés hogy a hajó készen áll az indulásra már csak a parancsra várunk amit meg is kapott a kormányos....
Noha csak bénításra ment a játék, a megcélzott klingon hajó mégis darabjaira robbant... Szerencsére nem kaptunk sok törmeléket, de nem is ez volt a lényeg, mivel a megmaradt klingon hajó a transzporter felé fordult, s pár jól irányzott lövéssel, amilyen gyorsan csak tudta, felrobbantotta azt, majd teret váltott... Olyan gyorsan történt az egész, hogy reagálni sem volt időm, s már egy halom roncs lebegett az űrben. Pár másodperc múlva, a scan kimutatta, hogy nincs életjel, s nem is volt. -Ehh.. egy robot hajó... végre valami hasznosat is csinálnak a mérnökök... -gondoltam magamban, majd a figyelmem a Riddick paneljának hangjára terelődött.. üzenet jött. -Képernyőre! -mondtam, majd a képernyőn egy Admirális jelent meg, kiről a rangján és pofázmányán kívül nem tudtunk semmit, mivel a bemutatkozás Csillagflottaföldön luxusnak számít... Az üzenet, egy röviden megfogalmazott utasítást tartalmazott.
A parancs értelmében, a lehető leggyorsabban X helyre kell érnünk, majd egy hajót kell kísérnünk amihez az instrukciókat helyben kapjuk valami Brooks-tól... Ráadásul mindenkinek a hídon kell lenni... Szúúúper... Az üzenet közlésének módját leszámítva, nem ígérkezett egy különösebben szokatlan küldetésnek, de mint mindig, a sugdolódzás máris megindult. Valami azonban még zavart a halkan susogó altiszteken kívül, ami hamarosan meg is szűnt.. A vörös riadó volt az, de már annyira alap zaj lett, hogy észre se vettem, csak hogy valami zavarja a fülem, de a Captain ezt gyorsan le is kapcsolta.
Nem kellett sokat várni a befutó jelentésekre, szinte azonnal megkaptam őket, így gyorsan jelentettem is. -Kapitány! A gépház jelenti, hogy a pajzsok helyreállítva, s működnek, a karbantartók pedig már dolgoznak az esett károk kijavításán. Egy órát saccolnak a munkálatokra! -mondtam majd Riddick adta a szót. Amint befejeztem, még a végére nyögtem a gyengélkedőt is.
-A gyengélkedőről is befutottak a jelentések. Egy súlyos és több könnyű sérültünk van.. Utóbbiak hamarosan munkába állhatnak...
Mivel más nem volt, egy rövid madárciripelésre alkalmas szünet után, a kormány felé fordulván: -Kirk hadnagy! Cél a megadott koordináták! 9-es fokozat! -adtam ki a parancsot, majd vártam a kissé el drámaian késő kapitányra, hogy kiadja a rajt parancsot... És már indultunk is...
Ahogy a problémák jöttek úgy tűntek is. Megállítottam a hajót, mivel láttam hogy felesleges lett volna megint köröket leírni. Éppen agyamon az a gondolat cikázott át hogy miért támadtak a Klingonok - de lehet csak én akartam keresni a miérteket feleslegesen - mikor egy admirálisi egyenbe öltözött egyed tűnt fel és osztott parancsokat. Hamar rájöttem hogy hamarosan új koordinátákat kell majd beállítanom. Fél arccal hátra néztem és füleltem de csak a kárjelentések futhattak be, gyors pittyegések közepette. - A kormány kész. - számomra ez volt a gyors jelentés. Nem volt semmi akadálya hogy elinduljunk, csak a parancsra vártam. Az biztos hogy voltak olyan tisztek akik unatkoztak - ilyenek mindig is voltak - de nagy szerencsére én nem tartoztam azok közé. előre fordultam, mivel hallottam ahogy a parancsnok beszél.. hamarosan rám is terelődött a szó. Rápillantva a konzolomra, tényleg meg voltak a koordináták. csak egy egyszerű számsor. az űr egy szegmense. - Koordináták betáplálva. - Válaszoltam nyugodt hanggal. - Kilences fokozat, csak a parancsra várok. - Miután kiadta a kapitány a szímpadias parancsot, biccentettem egy félmosollyal és el is illantunk. Miután beléptünk a görbületibe maximális sebesség fokozattal, a székemmel a kapitány felé fordultam gyorsan: - Várható érkezés másfél óra múlva, kapitány. - Jelentettem, majd vissza fordultam a konzol felé.
Az út maga eseménytelen volt, talán csak annyit leszámítva, hogy kicsit több mint egy órával az indulás után Elisabeth megérkezett a hídra. Az egyik altiszt, aki a hívást intézte felé, az orvosi táskát látva kissé vörösön kért elnézést, és elmagyarázta, hogy nem orvosi vészhelyzet van, csak az új parancsok miatt kellet feljönnie a hídra, és hogy a parancsok majd elmagyarázza. Ezután a doktor Laurenhez lép, aki üdvözlés után tényleg pár mondatba foglalja a helyzetet: új parancsokat kapnak, és minden főtisztnek a hídon kell lennie az eligazításhoz. Körülbelül tíz perc további utazás után Rose jelenti, hogy a megadott koordinátákra értek, és kilép a görbületből. A hajó szenzorai egy másik föderációs hajót érzékelnek, ami Intrepid osztályúnak tűnik. Riddick hadnagy jelenti, hogy a transzponder jel alapján, ez az a hajó, amivel randevújuk van, a Wyoming. a kapitány parancsára, miután a képernyőre kerül a másik hajó, mindenki láthatja, hogy a hajó tényleg hasonlít az említett osztályhoz, de mégsem teljesen olyan. A hajó maga is nagyobbnak tűnik. Ezen felül az is látható különbség, hogy a deflektortányérja sokkal jobban hasonlít egy Sovereign-osztályú hajóéhoz, mint egy Intrepidéhez, valamint a gondolák a normál térben is abban a helyzetben vannak, amely a szubtérben megszokott. Rico hadnagy ezután a pontos jelentést is megteszi: a hajó 139%-al nagyobb a standard Interpid osztályú hajóknál, valamint minden rendszere hasonló mértékben fejlődött: pajzsok, deflektor, és a többi. A hajtőmű is különleges energiakibocsátást mutat. Alig ért véget a jelentés, Riddick konzolja kel életre, jelezve, hogy hívást kapnak. Miután jelentette ezt a kapitánynak, és utóbbi a képernyőre tetette a hívást a kép a különös hajóról átvált egy admirálisi ruháján három rangjelzést viselő, köpcös egyénre, aki mellett egy vulkáni nő, és egy bajori férfi áll. Utóbbi kettőn látszott, hogy egymás ellentétei: a vulkáni nő a fajánál megszokott érzelemmentes arccal, "dísz pihenj" állásban áll, kezei a háta mögött, terpeszben, mintha karót nyelt volna; míg a bajori lazán, mosollyal az arcán áll, fülében pedig a szokványos fülbevaló, ami jelzi, hogy a Próféták híve. Az admirális nagy mosolyt eresztve kezd beszélni. -Üdvözlöm, Lodestar, én Brooks admirális vagyok. Bal oldalamon T'Urelle kapitány, tudományos specialista, és jelenleg az elsőtisztem, aki egy nap átveszi ennek a hajónak a parancsokságát, a jobbon pedig Haznir Fuliar parancsok, gépészeti specialista, T'Urelle kapitány jövőbeli elsőtisztje. Ne fáradjanak a bemutatkozással, mi már megkaptuk az aktáikat. - mondja az admirális. Bemutatkozás közben, is látható volt az oldalán állók különbsége: míg a vulkáni egy kimért biccentést mutatott, amikor neve elhangzott, Haznir parancsnok pedig továbbra is mosolyogva integetett. Az admirális folytatja a mondókáját. -Sajnálom hogy az előző feladatuktól ilyen sietségben kellet elszakítanom magukat, de a kísérőnket feltartóztatták, és a kutatásunk fontos a Föderációnak. - mondja, és kis szünetet tart. Ezt a szünetet kihasználva Lauren felteszi a kérdést, amire mindannyian kíváncsiak: mi is az a kutatás. -Ó, hát persze, maguk még nem is tudják. Bemutatom a legújabb prototípus hajtóművünket, mellyel tényleg eljuthatunk oda, ahová még senki nem merészkedett. A Romulán és Föderációs technológia vegyítve, a Cochren-skála szerint elérhető legnagyobb fokozat feletti utazást is lehetővé tesz. Ennek a hajtóműnek a tesztelését végezzük jelenleg, a küldetésük, hogy ebben asszisztáljanak nekünk. - folytatja az admirális. Láthatólag büszkén beszél a munkájáról. -Ne is húzzuk tovább az időt, azt mondom, kezdjünk is bele. Az első közös tesztnél arra kérem önöket, hogy kövessenek minket, amíg lehetséges, aztán jöjjenek vissza erre a helyre, itt találkozunk a következő teszthez. Wyoming, vége - fejezi be az adást Brooks. Ahogy a kapitány végigpillant a tisztjein, azok mind jelzik, készen állnak a folytatásra. Ekkor, ahogy a szenzorokon látszódik, a Wyoming hajtómű teljesítménye nagyon megugrott, azonban valami hiba történhetett. A hajójuk rázkódni kezdett, és a defloktorukból valami fura nyaláb csapódott ki, és több rendszerük is túltöltődött. Riddick hadnagy ekkor jelenti, hogy hívás jön a hajóról. A képernyőn azonban szemcsésen jelenik meg az adás, és a hang sem érkezik meg jól. -....Lo..star..... menjenek..... ismétl...... maradjanak..... - az üzenet ezek után megszakad. Az üzenetből sajnos nem derült ki, mit is akartak a másik hajón, így Johnnak kell döntenie: eltávolodnak a Wyomingtól, a közelében maradnak, vagy esetleg megpróbál valami egyéni ötletet. Miután meghozta a döntést, kiadta a parancsokat annak a végrehajtására, amit a legénység meg is tett.
John, a döntés a tiéd, azt teszel, ami szerinted a legjobb. A többieket pedig megkérném, hogy a kapitány döntését és parancsait is építsék bele a válaszukba A sorrend: John, Andora, Lauren, Riddick, Rose.
Mivel vagy másfél óra volt hátra a megérkezésig úgy döntöttem picit lepihenek az irodámban. Amúgy is fáradt voltam, de még másfél óra fölösleges gubbasztás a székben és a kísérendő hajó szeme láttára fogok horkolni amikor hívnak minket. - Parancsnok öné a híd. Az irodámban leszek. -mondtam, majd a készenléti irodámba belépve a computert beállítottam, hogy nagyjából 10 perccel több mint 1 óra múlva felkeltsen. Ezt követően az irodában lévő kanapén ledőltem és szundikálásba kezdtem.
Az igazak álmát aludtam mikor arra ébredtem, hogy az íróasztalomból kiemelkedő képernyő pittyegéssel jelzi, hogy letelt a szundikálásra fordítható idő. Felkeltem kinyomtam az ébresztést majd átlépve az iroda bejárati ajtaját újra a hídra értem. Mindenki a helyén volt csak az érkezés pillanatára várt a teljes legénység.
- Legalább egyben van még a hajó? -tettem fel a költői kérdést ásítva
Pár perccel később meg is érkeztünk a célkoordinátákra. A U.S.S. Wyoming már ott várt minket, elég érdekes hajó volt, szembetűnő volt, hogy eltér a szabványoktól. Amint a közelükbe értünk az impulzus hajtóművekkel a Wyoming hívást indított felénk ami pár pillanat múlva a képernyőnkön is volt. - Uram! -viszonoztam az admirális üdvözlését egy fej biccentés közben
- Ez esetben nem is húzom az időt bemutatkozással. -válaszoltam az admirálisnak.
Ezt követően ismertette velünk a küldetés részleteit Brooks admirális. Amit figyelmesen végig hallgattam.
- Rendben. Követjük önöket annyival amennyivel ez a nagylány csak menni tud.
A Wyoming egy kis felkészülési idő után bele is kezdett a tesztbe a hajtómű teljesítménye nagyon megugrott és rázkódásba kezdett majd a deflektora valami nyalábot bocsátott ki mint valami megvadult tűzokádó ló. Ezt követően újabb adás érkezett a Wyoming-ról de nem volt tiszta a jel a kép szemcsés volt és a hangból is csak néhány szó volt kivehető. Ebből viszont csak egy ellentmondás volt kivehető "menni-maradni"...
- Nah jó most menjünk, maradjunk? Egyáltalán normális ez a megvadult táltos paripa effekt? -tetem fel a kérdést amire szintén nem vártam választ.
- Hátramenet, tolassunk 39.000 km távolságba a Wyomingtól! -adtam ki a parancsot tudva hogy ez még jócskán transzporter távon belül van így tudunk segíteni ha baj van ráadásul impulzus hajtóművel pillanatok alatt megtehető ez a távolság mégis ad némi biztonság érzetet.
megjegyzés: a transzporter távolság 40.000km legalábbis én ennyit találtam I'm a deserter, the lone eagle in the storm
Miután hívattak a hídra, a gyengélkedőhöz legközelebbi turbólifthez siettem. Mivel nem közölték, hogy sérült van vagy mi miatt is kell a hídra mennem, így orvosi táskát is vittem magammal. Szerencsére a műtéttel pont végeztünk, azt nem kellett átadnom.
A turbóliftel hamar meg is érkeztem a hídra. Belépve a hídra szétnéztem, de nem láttam sérültet. Ekkor az egyik altiszt lépett oda hozzám. Aki kicsit feszélyezve érezte magát, vagyis úgytünt, mert eléggé elvörösödött. Elmondta, hogy nem orvosi vészhelyzet miatt kellett a hídra jönnöm, hanem a hajó új parancsot kapott, és mondta mennyek az első tiszthez, aki majd mindent elmond. -'Rendben, köszönöm a tájékoztatást.'- mondtam, majd elindultam az első tiszt felé, odaérve tisztelegtem. -'Asszonyom'-szólítottam meg. Aki viszonozta a köszönést, majd elmondta, hogy azért kellett a hídra jönnöm, hogy valami Wyoming nevű hajót kell majd védelmeznünk, illetve kísérnünk, és nem sokára lesz egy eligazítás, amin minden főtisztnek jelen kell lennie. -'Értettem.'-mondtam.
Ezután leültem az egyik üres székre. Ezután a kapitány is vissza érkezett a hídra a készenléti szobájából. Nemsokára meg is érkeztünk a megadott koordinátákra. Egy hajó meg is jelent a képernyőn. De nem tudtam eldönteni, ez vajon milyen hajó típus. Kinézetre olyasmi volt mint egy Intrepid, de attól egy kicsit eltért, pl. a deflector tányér olyan volt mint egy Sovereigné. De a gondola se az a tipikus Interpid volt. Riddick hadnagy elmondta, hogy nem csak kinézetre más, hanem a pajzsa is fejlettebb.
Ezután egy bejövő hívás érkezett a hajóról. Kiderült, hogy az új hajtómű tesztelésénél kell jelen lennünk. Majd el is kezdődött a teszt, de úgytünt hogy nincs minden rendben, mert hirtelen valami furcsa nyalábot kezdett a hajó kibocsátani. Ekkor újabb bejövő hívás érkezett, de nem lehetett kivenni, hogy mit akarnak, mert minden második szó jött csak át. A kapitány úgy döntött hogy inkább távolodjunk el egy kicsit, de maradjunk még transzporter távba. "Kindness is more important than wisdom, and the recognition of this is the beginning of wisdom."
"We are all travelers in the wilderness of this world, and the best we can find in our travels is an honest friend."
"The average dog is a nicer person than the average person."
"Friend is someone who understands your past, believes in your future, and accepts you just the way you are."
Elindulásunk után, csak azt vettem észre, hogy a kapitány feláll, majd a hidat átadja és az irodájába megy... -Aye Sir! -mondtam, majd mikor az ajtaja becsukódott, a kijelzőre tévedt a tekintetem, ahol csak a látszólag milliónyi csillag húzta csíkok suhogtak el... Kissé idegesítő látvány volt, de e van...
Minden nyugodt volt... Unalom volt az egész fedélzeten, én meg a székben lecsúszva vártam, hogy történjen valami... Történt is.. A Doki érkezett meg a tervezett parancs kiosztásra... Felkúsztam magam a székben, majd hátrafordulva néztem a kis színjátékot... Mondhatta volna neki csórikám, hogy nem vészhelyzethez kell kijönnie... Kicsit gáz volt, de ha már elhozta, legalább nem kell lemenni érte, ha valakinek netán spontán betegeskedése támadna. Amint véget ért az üdvözlési ceremónia, hozzám lépve, köszönt... Kissé vörös lettem idegességemben, mert utálom, ha "Asszonyom"-nak hívnak, de nem volt kedvem ezzel szórakozni sokat... -Tudja kit nevezzen "Asszonyom"-nak....-mondtam majd szalutáltam.. -Na mondom a helyzetet... -Egy hajót kell kísérnünk, a U.S.S. Wyoming-ot... Hogy mihez, azt még nem tudjuk, de ez odafigyelést igényel. A helyzetet nem teljesen ismervén, megkérek mindenkit, hogy figyeljenek! Az is megeshet, hogy lesz sérült, de az is lehet, hogy még ebéd vagy vacsora előtt végzünk a kis mókával... -Remélem tiszta! -kérdeztem vissza, majd befejeztem a kis monológomat...
Nem sokkal később meg is érkeztünk a célkoordinátákhoz, s a kapitány is meg érkezett már a hídra, egy választ nem igénylő kérdéssel... A szenzorok szerint, egy Intrepid lesz a célunk, de mikor a képernyőre kerül, kicsit meghökkenve bámulom... -Ezek becsaptak minket... Ez már nem egy Intrepid.. Ez egy mutáns. -jegyzem meg halkan, kissé csalódva.. Kicsit hasonlított hozzá, de nagyobb volt, s a gondolák is mintha felakadtak volna, na meg az a deflector... Mintha egy Sovi-ról lopták volna. Morbid és elég ronda egy design volt.
Pár pillanat múlva már jött is az üdvözlés, s kezdetét vette a traccsparti... Egy Admirális ki kissé túl büszke, egy fapofa zöld vérű meg egy nickelbolha elsőtiszt aki elég fafejnek nézett ki... Komoly csapat mondhatom, s ezekkel kell dolgoznunk? Ugye csak egy vicc...
Nem volt más dolgunk, mint követni őket, majd visszajönni az aktuális koordinátákra. Egyszerű volt, mint a karikacsapás.. Lehet tényleg csak pár óra lesz... Remélem. Sajnos a kívánságom nem teljesült, mivel a másik hajó kicsit megvadult, s egy energia nyaláb csapott ki belőle... -Tűzijáték!!! Ez is a show része? -kérdeztem kissé szarkasztikusan, majd egy hívás keretében nem kaptunk semmit.... -Elment a térerő... -jegyzetem meg ismételten halkan...
Kezdtem kissé unni a mai költői kérdések zuhatagát, de nem válaszoltam. Porter kapitány a távolodás mellett döntött, s 40.000 km-re kezdtünk távolodni.
-Remélem azért egyben maradnak... Nincs kedvem hosszas jelentést írni... -mondtam majd vártam a fejleményeket, miközben a kis kijelzőmet és a nagy "monitort" bámultam felváltva.
Türelmetlenül meredtem körübelűl tíz percig a semmibe mert semmi nem történt. Az űr olyan ridegnek tűnt hirtelen, bár tudtam hogy a koordináták ahova igyekszünk kissé sem lesznek élettelenek. A doki is megérkezett idő közben a hídra, nem néztem hátra mert nemsokára tudtam hogy kilépünk a szubtérből. Ez így is történt. - Kilépünk a szubtérből.. érkezés.. 3...2.1.. - Woosh! A hajónk megállt. Tökéletes és rém egyszerű manőver volt. Hátra dőltem. - Megérkeztünk kapitány. - Jelentettem halkan. Előttünk egy érdekes hajó volt, bár nem tartottam szépnek így homlokráncolva megcsóváltam a fejem mintha egy rémálmot próbáltam volna elkergetni magam elől de az csak nem akart múlni. " Vajon miért hivatták fel a főtiszteket" - Tettem hozzá a gondolataimhoz a hitrelen bekövetkezett egyperces holtidőben. - " Valami szupertitkos kísérlet részei leszünk?" "És ez lenne a hajó amivel randizunik? Egy szörnyeteg.." - Gondoltam magamban. Kis zúgolódás után egy csatornát kapcsoltak felénk, melyen egy admirális, és két tiszt arca érkezett be hozzánk a főképernyőre. Kicsit fellegzősen elmondták hogy ők köszönik szépen de már mindent tudnak rólunk... " Megkapták az aktáinkat? Remélem azt azért nem tudják hogy ki hányszor megy ki egy héten mosdóba.." Majd folytatták közben azzal hogy mit kell majd tennünk, hogy mi lesz a feladatunk és hogy tesztelnek valami újfajta hajtóművet. " A skála feletti sebesség?" - De az lehetetlen... - Szóltam halkan. Én azok közé tartoztam akik szerint ezt lehetetlen elérni. - Ilyen sebességfokozat nincs.. - Tettem hozzá, de abban a pillanatban el is tereltem a figyelmem, mert szemernyit sem ért a véleményem és ezt tudtam. Csak mint a téma értője lett volna pár kérdőjelem az admirális akciójához. De lakatot tettem a számra, és vártam a továbbiakat. Biccentettem és tettem a parancsot vagyis felkészültünk a Wyoming sikerére... amivel kapcsolatban kissé szkeptikus voltam. " Még jó hogy ők ilyen biztosak a dolgukba." Figyeltem, és figyeltem a hatalmas Intrepid variantot, ahogy az hirtelen felgyorsít majd.. a deflektorja tűzokádóvá vált, a hajó megvakult és. - Nem akartam jósolni.. ! - Szóltam emelt hangnemben. Adás is érkezett pánikszerűen sercegő képpel, amiből szerintem rajtam kívül nem sokan értettek semmit csak a lényeget: megyünk vagy eltávolodunk. A kapitány parancsa pedig az volt megyünk. - Tolatás, 39.000 km, értettem kapitány. - Lassan navigáltam el a hajót, majd fokozatosan távolodtunk, aztán megálltam és bámultam a képernyőt várva hogy most mi lesz.
Ahogy a Lodestar eltávolodott a másik hajótól, újra egy érdekes jelenségnek lehetett a legénység tanúja. A Wyoming deflektortányérjából előtörő csóva "villant" egyet, egy pillanatra láthatóan erősebbé vált, majd teljesen elhalt. Ezzel egy időben valamiféle energialöket indult meg a nyaláb pályájának egy pontjáról, mely a másik hajót láthatóan igen erősen megviselte. Ezt látva a kapitány azonnal vörös riadót hirdetett, így a pajzsok is életre keltek. Pont időben, így csak a Lodestar pajzsainak teljesítménye esett pár százalékkal, egyéb kár nem esett. Ha közelebb lettek volna, talán nem lett volna idejük időben aktiválni a pajzsot. Ekkor azonban újabb probléma került elő. A pont, ahonnan az energialöket indult, meglehetősen érdekes változásnak indult. Eleinte szenzorhibának tűnő kis fényes pont exponenciálisan nőni kezdett. A parancsra Riddick gyors scant futtatott, és kiderült, hogy az a növekedő kis pont igazából nem más, mint egy egyre jobban terjeszkedő féregjárat, amelyben, és azon kívül is különös gravitáció van kialakulóban. Alig hogy ez elhangzott, a jelenlévők érzékelhették is ezt: először a még mindig a kilátóképernyőn lévő Wyomingot látták eleinte kissé akadozva, majd egyre simábban elindulni a járat felé, majd pár másodperc múlva a Lodestart is megrázta a féregjárat nagyságával együtt növekedő gravitációs erő. Rose rögtön jelezte, hogy ez nem ő volt, a hajó "magától" indult el. John kiadta a parancsot a hátrálásra, valamint a vonósugár előkészítésére, azonban Lauren nem sokkal ezután jelentette, hogy az egyre növekvő húzóerőnek nem állhatnak ellen, mert kettétépné a hajót. A Lodestar egyre gyorsabban haladt a féregjárat felé, ami ekkora már elég nagy volt ahhoz, hogy mindkét hajót elnyelhesse. Először a Wyomingot, majd a Lodestart is bevonzotta a különös jelenség. A jelenség belseje, bár esztétikailag szép jelenség volt, nem volt biztonságos. Alig hogy bekerültek, be is érkezett a jelentés, hogy rendellenes gravitációs erők egymás ellenében hatnak ebben a régióban, ezt megerősítve pedig jött is a jelentés Laurentől, hogy a hajófal vetemedni kezdett. Ezt tovább hangsúlyozandó az egyik altiszt által használt konzol szikrákat szórva került üzemen kívül, használóját, és a mellette állót is megsebesítve. Erre Elisabethrögtön megindult a sérül felé, hasznát véve az elégtelen tájékoztatás miatt magával hozott orvosi táskának, elkezdte a sérültek ellátását. A konzolhoz közelebb álló súlyosabb sérüléseket szenvedett mind a másik, így ő volt az első, és nyugtató beadása után már kezelhető is voltak a sérülései. Ahogy a helyzet egyre súlyosbodott, a kapitány is látta, hogy a hajó és annak legénységének épsége érdekében tennie kell valamit. A legjobb lehetőség a hajó szerkezeti integritásmezőjének megerősítése, ez azonban több módon is végrehajtható lenne: más rendszerektől energiát átirányítani, ezzel kockáztatni más rendszerek épségét, de megőrizni magát a hajót; vészenergiát felhasználni, amely intézkedés hatására mind a hajó, mind a fő rendszerei nagy eséllyel épségben maradnak, azonban a vészenergia meglehetősen megcsappan; vagy valami egyéb, a szerkezeti integritás megerősítésére tett, egyéni ötlet az, ami szóba kerülhet.
Mint a legutóbb is, John meghozhat egy döntést, a többieket pedig újfent megkérném, hogy ez is jelenjen meg a válaszukban. Sorrend: John, Lauren, Andora, RoseKirk