Átírás félkövérrel jelezve. Az átírás oka: A kapitány hosszú tétlensége, s jelen nem léte.
Mivel az odaérés elég sürgős volt, így a hajó a Naprendszerből kilépve, azonnal transztér meghajtásra kapcsolt. Az út így jelentősen rövidebb, mint a hagyományos hajtóművekkel, s hála a Konvolúciós-detektoroknak, a kormányzással sem kell annyira törődni. Az út így mondhatni, eseménytelen volt, s gyors.. nagyon gyors... Alig telt két órába az út, ami jócskán rövidebb mint eddig.
Nem sok teendő volt ezalatt a hídon, így mindenki a maga dolgával volt elfoglalva, ami főleg a conzolok tanulmányozása volt... Ugyan ezt már megtették holoszimulációban, de az igazi mégis csak más érzés....
Két óra múlva, el is értek a Cardassia rendszerbe. Mivel ez első sorban rejtett megfigyelési feladat, így a kapitány parancsot adott az álcázó bekapcsolására. Amint ez elhangzott, Haliburton parancsnok aktiválta is azt, majd a híd fényei, világos kék színt vettek fel. Hátborzongató érzés volt ez a hídon tartozkodóknak, mivel az egész valami kitalált történetre emlékeztette őket... Ám de a kapitány hirtelen elájult, s a földre zuhant a székéből... Samantha rögtön reagált, s odament a kapitányhoz akiről megállapította, a gyorsan elszíneződő bőre alapján, hogy elkapott egy hosszú lefojású betegséget, így egy jó ideig nem tud szolgálatot teljesíteni, de a jó hír, hogy nem fog belehalni, ám addig új kapitány kell.
Samantha->Roger->Seamus->Samantha->Mesélő
Samantha:
A Naprendszer lassan kellett haladnunk, mert elég nagy volt a forgalom a légtérbe, de utána rögtön transztér meghajtásra váltottunk, hogy minél hamarabb oda érjünk, mert jó lenne minél hamarabb kivizsgálni a gyanús eseteket. Alapból hosszú út lenne a Földtől a Cardassia Prime, viszont a hajó transztér meghajtásának köszönhetően jóval megrövidül az utazás ideje. De még így is kb, két óra, így elkezdtem átnézni a legénység orvosi anyagát, még úgy se sikerült, csak a főtisztek lapját átolvasni eddig. Így legalább elfoglaltam magam az úton. Mikor végeztem vele, felnéztem, és épp akkor léptünk ki a transztérből a Cardassiai rendszerbe. Mivel a rejtőzködő megfigyelés a feladatunk, a kapitány utasítást adott az álcázó rendszer bekapcsolására. Ami a csillagflottánál, még kevés hajón volt beszerelve, csak 2 hajón, ebből az egyik a Bounty Hunter. Az álcázó bekapcsolása után a hajó kék fénybe borult.
Ekkor a tőlem nem messze lévő kapitány hirtelen kiesett a székéből. Azt hittem elsőnek, hogy csak elszunyókált a székébe, de mikor nem mozdult meg a földön, tudtam, hogy valami nincs rendjén. Oda siettem hozzá, láttam, hogy eszméletlen, így elsiettem a hídon lévő elsősegély felszerelésért. Visszaérve megvizsgáltam tricorderrel, és kiderült, hogy Raynaud szindrómába szenved. Aminek a kéz bőrén látható lilás elszíneződés is az egyik jele. Mert a betegség következtében nem kering rendesen a vér a végtagokban. "Haliburton parancsok, azt hiszem egy időre önnek kellesz átvenni a parancsnokságot, mert a kapitánynak olyan súlyos betegsége van, hogy egy ideig nem fogja tudni felvenni újra a szolgálatot, de túléli."-mondtam az első tisztnek.
Roger:
A hajót bevittem a transz térbe amivel nagyon gyorsan halaldhattunk az átlaghoz képest. Úticélunk így is 2 óra utazást igényel szóval hátradőltem székemben és próbáltam elütni ezt a hosszú és unalmas utat. Amint a visszaszámlálás 0-hoz ért kiléptettem a Bounty Huntert a transztérből. - Megérkeztünk. -jelentetem a nyilván valót. Ekkor a kapitány parancsot adott az álcázó aktiválására, a hídon tartózkodók közül többen is ezt valami nagy pillanatnak tarthatták az arckifejezésekből ítélve. Ezel ellentétben én természetesnek vettem nem is törődtem vele ez sem különb mintha a pajzsot aktiváltuk volna. Ami viszont sokkal érdekesebb volt hogy a kapitány hirtelen össze esett, rögtön vizsgálgatni kezdték. `Még jóformán meg sem érkeztünk és máris hullunk mint a legyek` -gondoltam magamban picit mosolyra görbítve a számat. De ismét fapofát vágva újra a képernyő felé fordultam nehogy azt hidje valaki hogy a kapitány bajának örülök ennyire.
Seamus:
-Transztér! -nyőgtem oda a végére az indulási parancsnak, a kapitány kiegészítve, majd a hajó rögtön váltott is. Gyorsan haladtunk, gyorsabban mint az eddigi flotta hajókkal amikkel utaztam. Alig két óra volt az út ami hatalmas teljesítmény az eddigi több napot akár hetet is felölelő utazással szemben. Mondjuk... nem csoda, hisz a hajó jóval fejlettebb mint a legújabb, még csak fejlesztés vagy tervezés alatt álló technikák, ámbár a hajón találtunk olyan alkatrészeket, elemeket amiket valószínűleg csak készültek beszerelni a hajóba, de erre nem volt már lehetőségük a saját idejükben.
Amint elkészül az A.I.D.A. hajógyára, valószínűleg azok is beszerelésre kerülnek. Egyenlőre, elég hogy megy a hajó, s nem lötyögnek a dolgok. Így is elég keveset tudunk róla, főleg mivel a hajóval történt események alatt, az eredeti legénység szerint, a legtöbb gépész odaveszett miközben a rendszerek és a másodlagos deflector leégtek. Sok mindent kell még megismernünk a hajón, s sok mindent kell megtanulnunk, kitapasztalnunk még...
Rövidesen meg is érkeztünk a Cardassia Prime-hoz. Zökkenőmentes utunk, egy viszonylag idegesítő huppanás jelentkezett, ám nem tudtuk még, hogy ez most normális, avagy nem.. Én csak annyit tudtam, hogy a Scitera hajókon ilyen nincs, oszt hogy a jövőben hogy oldották meg, arról fogalmam sincs.
Miután kiléptünk a transztérből, rögtön a Cardassiai főbolygót láttuk meg a kijelzőn, s mivel a feladatunk megkívánta, álcába váltottunk. A híd kék színbe burkolózott az álca mód alatt... Meglepő fordulat volt, főleg mivel az álcát még csak önmagába próbáltuk ki, a mellék rendszerektől függetlenül.
Kezdtem, kissé élvezni az egészet, azonban a kapitány rosszul lett és ájultan esett össze... -Csodás... Nem akarok kapitány lenni... -gondoltam magamban, majd felé léptem kettőt, s mellé térdelve megvizsgáltam a pulzusát. Volt, ámbár kissé furcsán szapora.. már amennyit az emberi biológiához értek, hiába élek köztük jó pár éve...
A szabályok szerint, nekem kellene átvennem a kapitány helyét, ámbár én sose akartam az lenni, így inkább Samantha Belean-t bíztam meg ezzel. Bíztam benne, hogy jobb kapitány lenne mint én.. -Doktornő! Maga a kapitány! Én nem igazán vagyok abba a székbe való, így nem vállalhatom.
Majd miután a doktornőt kineveztem a kapitányhelyettesnek, szóltam pár nélkülözhető tisztnek a hídon, hogy vigyék le a Kapitányt a gyengélkedőbe, s gondoskodjanak róla... Kicsit talán érzéketlennek tűnhettem vele kapcsolatban, de a feladat most fontosabb volt...
-Wayne hadnagy! Magas, geostacionárius pályára a főváros felett... Ott kezdjük a kutatást! -adtam ki a parancsot, tekintve hogy egyenlőre én ismertem a küldetés részleteit, majd átadtam az új Kapitánynak a küldetést tartalmazó padd-et... Meglátjuk legalább, hogyan teljesít a doktornő. Ha jól teljesít ezalatt a csupán megfigyelésből álló küldetés alatt, akkor közbenjárok pár ismerősömmel a kinevezéséért...
Samantha:
Miután elmondtam a mondókámat, hogy kapitányi csere szükséges, Seamus parancsnok nekem adta át a kapitányságot, azt mondta, hogy szerinte nem való abba a székbe. Egy kicsit csodálkoztam, de elfogadtam. "Rendben uram, akkor ezennel átveszem a parancsnokságot."-mondtam válaszként. Majd a parancsnok megkért pár tisztet, hogy vigyék le a gyengélkedőre a kapitányt, és Wayne hadnaggyal geostacionárius pályára állíttatta a hajót. Ő adta ki a parancsot, mert több dolgot ismert egyenlőre a küldetéssel kapcsolatba. Majd a kezembe adott egy paddet, amin a küldetés adatai voltak.
Elindultam a kapitányi székbe, odaérve leültem, és elkezdtem olvasni a szöveget.
A hajó, Roger kezei alatt hangtalanul siklott a kietlen űr fagyos tengerében. A képernyő és a hajó orr előtt elsuhanó kisebb hajók bizonyították, hogy a közelben repkedők semmit sem vettek észre a Bounty Hunter jelenlétéből. Kicsit talán túlzottan is jól volt álcázva, mivel az egyik a kilátószint ablakától pár centiméterre ment el az érzékelők szerint. Épphogy elkerülte a becsapódást, de így se tűnt rémültnek. Hátborzongató lehetett ott az egész... De nem annyira mint ami most jött csak...
Pár pillanatig csend volt... Minden nyugodt volt, s minden jól ment. A hajó geostacionárius pályára állt a Cardassia Prime felett és megkezdte az adatok gyűjtését.... Mondhatni, minden sínen volt. Már majdnem kész is volt az adatbegyűjtés, alig pár perc maradt belőle, ám ez az idill gyorsan tovaszállt egy, az előzőhöz hasonló kicsiny hajó miatt... A felszín felől jött nagy sebességgel, mikor egyszerűen csak belecsapódott a hajó fejének (tányér egység, de annak már nem igazán lehet hívni) hasi oldalába... A kár nem volt a Bounty Hunterhez képes súlyos, harci és mozgási tulajdonságait nem vetette vissza, de a burkolaton egy közel 10 méteres lyuk tátongott, amiből lógtak a vezetékek és a komp maradványai, ráadásul az álca is megszűnt a hirtelen kiesett felület és a belőle kiálló roncsok eltüntetésére tett kísérletből kifolyó rendszer túlterhelés miatt... Az álca, a törmelék eltávolításával könnyen helyre állítható, ám de egy ellenséges terület közepén ez nem egyszerű feladat.. Főleg mivel már biztosan felfedezték a hajót. Samantha-nak a helyzetet mérlegelve kellett meghoznia az első kapitányi döntést, miszerint hagyják el a pályát és javítsák ki az álcázót, de akkor az adatok elvesznek, vagy maradnak, befejezik a vizsgálatot de akkor könnyen belekeveredhetnek egy nem kívánatos konfliktusba... Samantha->Seamus->Roger->Mesélő
Befejeztem a küldetésről szóló leírás olvasását. -'Állítsák az érzékelőket a főváros pásztázására. Figyeljék a gyanús jelenségeket.'-adtam ki a parancsot.
Egyenlőre az érzékelők semmi gyanúsat sem érzékeltek. Az álcázó berendezés is rendesen működött, vagyis úgy tűnt, mert néha egy-egy hajó elég közel ment el hozzánk, rendes helyzetbe biztos nem lett volna így. Reméljük végig így marad.
De ekkor hirtelen az egész hajó megrázkódott. -'Vörös riadó és jelentést.'-mondtam. Az egyik tiszt jelentette, hogy egy hajó ütközött nekünk, a hajó fejének hasi oldalába. 'Kárjelentést.'-tettem hozzá. Kiderült nincs komolyabb sérülés, csak egy lyuk keletkezett a hajótesten, de a nagyobb gond az, hogy az álcázó berendezés kikapcsolt. Valószínűleg a becsapódás okozta túlterhelés miatt. Csak remélhetjük, hogy még nem fedezték fel a hajót. -'Észlelnek bármi szokatlant, vagy jelét annak hogy felfedeztek?'-érdeklődtem. Bár a kardassziaiakra nem jellemző, hogy ilyet nem vesznek észre. Miután mérlegeltem a lehetséges kockázatokat, kiadtam a parancsot: -'Itt kell maradnunk. Szükségünk van az adatokra.' "Live life how you want & not how the others want you to!"
"Győzni fog, ki tudja mikor küzdjön, s mikor ne küzdjön."
Kissé furcsa volt elnézni ahogy a nálunk sokkal kissebb hajók elrobognak a Bounty mellett... Valahogy mindig az az érzésem támadt, hogy mindjárt nekünk jön az egyik. Meg is jelent az egyik érzékelőn, hogy pár centi hiányzott csak, hogy a kilátóból nyitott erkély legyen.
A Captain hamar kiadta a parancsait a főváros pásztázására... Valahogy éreztem, hogy a főnökeim a nyakamat veszik, hogy nem én vettem át a széket, de eddig jól szerepel az új góré...
Geostacionárius pályára álltunk a főváros felett, majd megkezdtem a Scan-elést. -A Scan fut! -mondtam majd hátradőltem és vártam az eseményeket.. Túl nyugodt volt minden, s ez kissé zavart... Nem is csoda, hamarosan a hajó olyat huppant, hogy majd kiestem a székemből. -Mi a frász történt! -mondtam miközben reflexből vörös riadót nyomtam szinte a Kapitány szavával egy időben.
Egy kisebb hajó ütközött neki a Bounty hasának... A károk nem súlyosak, de az álcánk tovaszállt... -Szuper... -mondtam majd a fedélzeti kamerákkal megpróbáltam a folyosót megfigyelni, de nem ment... Megsültek, így csak a külsőket tudtam a lyukra irányítani... Ki is raktam a főképernyőre, s látszott hogy az idegen hajóból nem sok maradt, de az is belefúródva a "Fej egység" alsóbb szintjeibe...
-Egyenlőre nincs semmi, de ez gyorsan változhat! -mondtam a kapitánynak, aki a hajót maradásra utasította. -Kapitány! Javaslom hagyjuk el az orbitát, legalább míg az álcát megjavítjuk! Míg ez a roncs bennünk van, nincs mód a hajó elfedésére... -javasoltam, de nem reménykedtem a sikeremben... Reméltem, hogy jól dönt, mert ha nem, akkor nem lesz lehetősége a döntés bizonyítására...
-Hallotta Hadnagy! Maradunk! De készüljön fel a gyors távozásra! Nem akarok itt lenni, ha ezek atommal lőnek ránk vagy mit tudom én mi a kvanccal....
A Bounty Hunter álcázója annyira jó volt, hogy nagyon kellett figyelnem, hogy a közelben elhaladó hajók nehogy véletlenül belénk ütközzenek. A parancs szerint pályára álltam a célpont fölött és innentől már nem rajtam múlott. Minden remekül ment amikor hirtelen egy kisebb űrjármű csapódott a hajónkba. Az álca azonnal kikapcsolt pont az ellenséges terület közepén. - Vakegér... -mondtam viszonylag halkan dühömben miután belénk csapódott a kis hajó. Újdonsült kapitányunk és az első tiszt nem túlzottan értett egyet abban mi is legyen most, én is a távozás mellett döntöttem volna de a kapitány az adatokat részesítette előnyben. Az első tiszt is elfogadta végül is a dolgot. - Igenis, egy szavukba kerül és már itt sem vagyunk.
A levegő csak úgy izzott a hídon.. Mindenki az érzékelőket és a kijelzőre kirakott állapotjelzőt figyelte... Ahogy a scan folyamatát jelző csík lassan ment előre, a hátterében egy ismeretlen osztályú, Cardassziai hajó jelent meg a légkörből kiemelkedve, pont abban a pillanatban, mikor a kijelzők is észlelték.. Sajnos az ütközésben a hasi oldal, elülső érzékelői megsemmisültek, így egy hatalmas vakfolt keletkezett az szenzor hálóban... Nem úgy tűnt, mint ami barátságos találkozóra készül...
Egy adás jött be hirtelen... Samantha bólintott egyet, s a kijelzőn egy morcos képű kanálfejű jelent meg... -Ismeretlen hajó! Itt Gul Kanen, a Mekant fedélzetéről. Cardassziai felségterületre hatoltak be és megsemmisítették egyik hajónkat! Készüljenek a megsemmisítésre! -közölte a férfi, majd az adás véget ért.
-Asszonyom! A Mekant tüzelni készül! -kiabálta be az egyik tiszt hátulról. Kicsit szokatlan volt a Cardassziaiaktól, hogy ennyiből rálőnek egy hajóra, de ezen nem volt idő gondolkodni.. Gyorsan kellett cselekedni.
A következő pillanatban, egy, a szokványosnál nagyobb torpedó indult el a Bounty Hunter felé... Samantha szinte még reagálni sem tudott, de a torpedó már félúton volt a Mekant és a Bounty között... Mikor ez tudatosult mindenkiben a hídon, a hajó azon nyomban megdőlt, s a légkörbe belépve, próbálta meg elkerülni a torpedót.... Roger gyors reakciójának köszönhetően, nem találta telibe a hajót a torpedó, de még így is elkapta a bal gondolát...
Az energia hullámtól amit az ismeretlen torpedó keltett, a hajón a vezetékek kisültek, s ingadozott az áram...A hajtóművek se működtek megfelelően... A Bounty Hunter zuhant, egyenesen a cardassziai főváros közelében lévő tisztás felé.
Perceken keresztül száguldott a hatalmas test a bolygó felé, mikor végül az energia helyreállt, s Roger-nek sikerült felhúznia... Épp csak elkerülték az ütközést, de még így is felszántották a talajt, ám további kár nem esett a hajóban, viszont el kellett olyan gyorsan hagyni a helyszínt, ahogy csak lehet... Samantha->Seamus->Roger->Mesélő
Miután összeütköztünk a hajóval csak remélhettem, hogy nem fedeztek fel minket, mivel szükségünk van az adatokra. Mivel nem történt semmi folytattuk tovább a főváros pásztázását. Azonban ez nem tartott sokáig. Mert ekkor hirtelen egy kardassziai hajó jelent meg az érzékelőkön. Az egyik tiszt jelezte, hogy bejövő hívás érkezik a hajóról. Bólintottam, és hozzátettem: -'Nyisson csatornát.'
Az adásból kiderült, hogy fogadták jó szemmel, hogy behatoltunk az ő területükre, de nem hogy megkérdezték volna, hogy mit keresünk itt, hanem rögtön megsemmisítéssel fenyegettek. Ez még a kardassziaiaktól is szokatlan. Még válaszolni se volt időm, egyből lekapcsolták az adást.
Ekkor mögülem jelezte az egyik tiszt, hogy tüzelni készül a hajó. -'Pajzsokat fel, fegyvereket élesíteni.'-reagáltam rá. A kardassziai hajó nem is tétovázott tovább, rögtön ránk küldött egy torpedót. Mindez olyan gyorsan történt, hogy már félúton járt a torpedó, mire kitudtam volna adni a kormányosnak az utasítást, hogy Alfa kitérő manőver. De Wayne hadnagy gyorsabb volt, mire kiadtam volna az utasítást ő már megtette a kitérő manővert. Légkörbe belépve próbált kitérni a torpedó elől. De nem sikerült elkerülni, eltalálta a gondolát. -'Kárjelentést'-adtam ki a parancsot. Közbe az áram is elkezdett ingadozni a hajón. És érezni lehetett, hogy a találat miatt a gondolák se működnek rendesen, lelassultunk, annyira, hogy a hajó elkezdett zuhanni a főváros melletti füves terület felé. Csak remélhettem, hogy minél hamarabb rendbe jön az energiaellátás, különben ez lesz a hajó utolsó útja, ha így ütközünk a földnek. Ám pont idejébe rendbe jött az energiaellátás, hadnagy gyorsan fel is húzta a hajó orrát. De így is biztos lenyírtuk a füvet, olyan közel voltunk a földhöz. -'Hadnagy, és most menjünk innen gyorsan'-adtam ki az utasítást. "Live life how you want & not how the others want you to!"
"Győzni fog, ki tudja mikor küzdjön, s mikor ne küzdjön."
Türelmesen vártam másokkal ellentétben, hogy a scan befejeződjön.. Kicsit értetlenül figyeltem, hogy lehet ennyire izgulni az ilyen dolgokon... Pár perce ment már az egész, mikor az érzékelők a semmiből egy hajót jeleztek... Mellékesen az alsó érzékelő nem működött, így nem tudtunk időben mit tenni..
A hajó valami cardassziai prototípus lehetett, mert hasonlót még sose láttam.. Nagy volt, sokkal nagyobb mint a Bounty.
Egy hívás érkezett amiben az elpusztításunkat harangozta be egy kanálfejű.. nem részletezte nagyon, csak lekapcsolta a csatornát, majd amit láttunk csak annyi volt, hogy egy hatalmas torpedó közeledik felénk!
-Kitérő manőver!!! -ordítottam de akkorra már Roger megkezdte az ereszkedést, ami ebben a helyzetben fizikailag a legkönnyebb volt kihasználni a gavitációt...
Éreztem ahogy a hajó orra előre dől kicsit jobbra, majd szép lassan zuhanni kezdünk... Súlytalanság lévén, elég lassú volt az egész, de a másik hajó se 2km-re volt...
Már épp függőlegesben voltunk, mikor a torpedó eltalálta a bal oldali gondola végét, s egy hatalmas lökés száguldott végig az egész hajón.. A vezetékek kirobbantak a falakból, az energia akadozott. -Az energia elosztó rendszer elszállt! Repedések a burkolaton, a bal gondola is léket kapott! Bekapcsolom a tartalék áramköröket! -jelentettem miközben azon voltam, hogy mihamarabb életet lehetljek az energia ez EPS rendszerbe...
Nagy nehezen sikerült beindítani ahajót, s az orrát Roger-nek felhúzni, de így is felszántottuk a talajt pár kilométer hosszan, ahogy éreztem..
-Irány a Cardasszia Prime holdja! Rejtőzzünk el.. Talán a lopakodó borítás elrejt minket egy időre! -tettem hozzá a kapitány parancsaihoz
Az űr karambolt követően egy ismeretlen kardassziai hajó indult meg felénk közölve, hogy elpusztítanak minket. Nem sokkal később már egy szokatlan torpedót lőtt ki ránk, azonnal kitérő manőverbe kezdtem de még így is telibe találta az egyik gondolánkat majd letérve a pályáról zuhanni kezdtünk a torpedó okozta energiahiány miatt. Már majdnem a talajba épültünk mikor az energia visszatért így éppen sikerült egyenesbe hoznom a hajót megúszva a dolgot. Meg is kaptam a parancsot miszerint új irány a Cardasszia Prime holdja. - Igenis, indulunk.
A Bounty Hunter a zuhanásból kijőve, a közeli kisebb város felett húzott el, s kezdett neki az emelkedésnek. Egy jó darabig a légkörben mentek, hogy nehezebben vegyék észre őket, majd az atmoszférából kibukkanva, a Letau felé indultak.
Legnagyobb megkönnyebbülésükre, az őket kereső hajók nem vették észre a hatalmas hajó menekülését. Lehet van némi haszna az álca festéknek... Ahogy odaért a hajó, Roger a Cradassia Prime-al szinkron pályát vett fel a hold mögött, hogy a hold mindvégig a hajó és a bolygó között legyen.
Annal ellenére, hogy eddig nem vették észre őket, pár percbe bele tellett, míg mindenki megnyugodott.. Most már volt idő a károk pontosabb felmérésére, s esetleges javítások elkezdésére.
A bal gondola nem működött, az energia ellátás akadozott, lékek voltak a burkolaton a becsapódás körül, s a 5-ös és 6-os szinten is lyuk tátongott a zuhanás következtében fellépő nyomás miatt...
Miután nagy nehezen, de megúsztuk az ütközést, gyorsan el kellett onnan húzni a csíkot. A közeli város egyik épületének tornyát épp hogy, de még pont ki tudtuk kerülni emelkedés közbe. Vettem egy mély levegőt, hátradőltem a székemben, és magamba megjegyeztem: 'Hú, ezt megúsztuk.'. Mikor a légkört elértük tudtam, hogy most már talán könnyebb lesz, mert nehezebben vesznek észre minket. Mikor a megfelelő helyen voltunk elhagytuk a légkört és elindultunk a hold felé, aminek takarásában elrejtőzhetünk. Szerencsénkre egy hajó se követett minket, aminek örültem, nem szerettem volna még egy csatát.
Mikor elértük a holdat kiadtam Wayne hadnagynak az utasítást: 'És most hadnagy rejtőzzünk el. Álljon szinkron pályára a hold mögött.' -'És most teljes kárjelentést'-mondtam Kiderült, hogy a bal gondola egyáltalán nem működik, az energia ellátás ingadozik, és sok a foltozni való.
-'Karbantartókat az 5-ös és 6-os szintre'-adtam ki az utasítást. -'Gépház, itt a híd. Mennyi idő a hajtómű javítási munkálatai? "Live life how you want & not how the others want you to!"
"Győzni fog, ki tudja mikor küzdjön, s mikor ne küzdjön."
Miután a helyiek helyett is megmíveltük a földet, egy kissebb várost próbáltunk nem letarolni.. Kezdett kicsit az agyamra menni a helyzet... Először egy hajó belénk jön, majd egy hajó ránklő, most meg mi játszunk a hajóval földművelőst...
Egy darabig a kis mezőgazdasági bemutató után, a légkörben próbáltunk alkalmas pontot találni az atmoszféra elhagyására... Pár ezer kilométer után, kiemelkedtünk a vastag oxigén és nitrogén takaróból, majd elindultunk a Letau felé... Az a hold, elég masszív, hogy elrejtsen minket, s a burkolat árnyékoló tulajdonsága is segítségünkre lehet...
Ahogy odaértünk, a Cardassia-val és álltunk szinkron pályára, pont a hold mögött, így nem látszódtunk az érzékelőiken... Egyenlőre be is vált...
Sok sélrülésünk volt... -A bal gondola torpa, energia ellátás akadozik, burkolat a fej alsó részén, 5-ös, 6-os szinten lyukas... -Van mit javítani...
*-Indulunk! -jelezte vissza a karbantartók főnöke.
*-Itt a gépház! Van egy jó és egy rossz hírem Kapitány! A jó hír, hogy a gondola javítható... A rossz, hogy csak a Daylesford hajógyárban... A bussard collector túlterhelődött és szinte kipukkadt... A plazma tekercselés és a membrán megsérült... szivárog a plazma... Jelenleg elzárattam, de míg nem jutunk szárazdokkba, nem tudjuk megjavítani... Transzteret is csak nagy kockázattal tudjuk basználni, mivel a konvolúciós detektor érzékelője betört... Azt még meg tudnánk javítani, de sok órába tellene... -jelentette a főgépész, Simon Simons nem túl bíztatóan...
Samantha-nak most nagyobb döntésekre meghozatalára szorult, mint hogy itt, vagy ott folytassák a küldetést... Döntenie kellett, hogy kockáztassa a hajót a maradással, s próbálja használhatóvá tenni legalább az álcát, vagy hazaindul a hajóval...
Miközben ez az egész zajlott, Roger észrevette, hogy a szenzorok határán egy elég komoly hajóflotta indult el a Bounty Hunter felé... Szerencsére a burkolat miatt, csak 1000km-ről tudják érzékelni a hajót, ha nem kerül látótérbe. Roger ezt szinte azonnal jelentette is, így gyorsabb döntéshozatalra késztetve Samantha-t.
*-Kapitány! A kissebb lékeket betömtük, a nagyobbakat erőtérrel lezártuk.. Kitartanak egy darabig, de kímélni kell a hajót minden fajta harctól! -jelentette a karbantartó gárda...
A karbantartók visszajeleztek, hogy majd a gépház jelentette, hogy elég nagy a baj. A gondola meg a bussard collector is annyira megsérült, hogy vissza kéne térni a hajógyárba, hogy megtudják javítani. És a transztér váltás is veszélyes lehet, mert megsérült a konvolúciós detektor, ez javítható helybe is, de órákba telik. -'Értettem gépház, köszönöm. Javítsák amit tudnak. Híd kiszáll.'-mondtam válaszként. Tudtam, hogy most transztér váltás nélkül csak egy nagy lebegő céltábla vagyunk. Majd Wayne hadnagy jelentette, hogy egy hajó flotta indult el felénk. Közbe jelentette a karbantartó csapat, hogy sikerült a hajót befoltozni, de jó lenne a harcot kerülni. 'Rendben, köszönöm.'-válaszoltam rá.
Döntés elé kerültem, maradunk és kockáztatunk egy esetleges harcot, vagy hazamegyünk. Tudtam, hogy egy erősebb ellenség nem szégyen ha legyőz minket. És a stratégiai visszavonulás sem szégyen. De néha a küzdelem legjobb módja a futás. Mint, ahogy a Sun Tzu mondja: "Győzni fog, ki tudja mikor küzdjön, s mikor ne küzdjön." -'Nos, kritikus helyzetben vagyunk, döntéseket kell hoznunk. Véleményeket kérek.'-fordultam a legénységhez. "Live life how you want & not how the others want you to!"
"Győzni fog, ki tudja mikor küzdjön, s mikor ne küzdjön."